ENGLISH
Nyitóoldal/ Kiállítások/ 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás

33. Magyar Sajtófotó Kiállítás

Régóta foglalkoztat a sajtófotó metamorfózisának kérdése. Persze nem kell itt valami nagyon mély, művészeti-filozófiai problematikára gondolni. Arról az útról van szó csupán, amit a képek az éves pályázat zsűrizése és a kiállítás megnyitása között megtesznek.
A pályázatra a fotográfusok zömében az előző év hétköznapi munkáinak termékeit, a napi eseményekről tudósító hírképeket töltik fel. Olyan képeket, amelyek funkciója főként abban áll, hogy az olvasó az újságból vizuális úton (is) minél több információt kapjon az eseményekről. Ilyen értelemben tehát a sajtófotó nem műalkotás, hiszen – az újsággal együtt – legtöbbször hamar a szemétre kerül. Már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazta ezt a Rolling Stones:

Who wants yesterday’s papers
Who wants yesterday’s girl
Who wants yesterday’s papers
Nobody in the world

Vagyis, egy kissé leegyszerűsítve: senkit sem érdekel a tegnapi újság.

Látszólag tehát a jó sajtófotónak nincs más dolga, mint hogy az adott helyi értéken, a lap adott felületén, rovatában megjelenve tudósítson, informáljon, a riport szó eredeti jelentésének megfelelően: jelentést tegyen.
Számtalan példát tudunk ugyan arra, hogy egy-egy sajtófotó aktuális, napi hírképből művészi erejű műalkotássá válik. Azt gondolom azonban, hogy ez a folyamat évekig, évtizedekig tart és hozzájárul – egyebek mellett – a körülmények változása, az idő múlása, a dokumentumérték felerősödése is.
Természetesnek tartom, hogy a képek ezt az utat végigjárják, és úgy érzem, hogy némi identitászavart is okoz nekik, hogy ha rövid idő alatt – esetünkben ez egy-két hónap, ami a zsűrizéstől a kiállítás megnyitásáig tart – kell műalkotássá válniuk.

A kereskedelmi televíziók illetve az internet széleskörű elterjedése láttán sokan a Gutenberg-galaxis végét vizionálták, azután kiderült, hogy szó sincs arról, hogy a nyomtatott könyvek eltűnnének az életünkből. Az utóbbi tíz-tizenöt év nagyon sikeres vállalkozásai, pl. az Amazon, hogy csak külföldi példát említsünk, bizonyítják, hogy az internet nem ellensége, hanem segítője is lehet a könyvek terjedésének.
Félő azonban, hogy az újságokra, a napilapokra, vagyis a sajtófotók eddigi fő megjelenési felületére más szabályok vonatkoznak.

A sajtófotó lassan száz éve önálló műfaj a fotográfiában. A hétköznapok műfaja – szándékosan nem mondom, hogy művészete. Szerintem annyira önálló, hogy ha múzeumok, kiállítóhelyek falaira kerül, nem kell más műfajok attribútumait magára öltenie a megjelenéshez. Ezért nem használtuk az idei kiállításon a megszokott képkereteket.
Napról-napra szűkül a nyomófelület, így a képek egyre kevésbé jelenhetnek meg eredeti, nyomtatott formájukban. Szinte nem látunk a hangsúlyokat kiemelő, az értelmezést segítő, betördelt képriportokat. Mindezt, ha nem is pótolja, reményeink szerint felidézi az idei kiállítás korábbiaktól eltérő formája. Megpróbáltuk a Capa Központ falain megjeleníteni az újságok, magazinok hangulatát, formavilágát. Nem egyét, természetesen, hanem valamilyen idealizáltat vagy általánosat, de mindenképp – sajnos – egyre kevésbé létezőt. Arra tettünk kísérletet, hogy a képek a saját, eredeti, természetes közegükhöz minél inkább hasonló környezetben jelenhessenek meg.
A hagyományos újságnyomásra, a rotációs technológiára utalnak a falakon kiterített, hosszú papírtekercsek. Ezek szélessége alig haladja meg az egy métert, ami kissé megnehezítette a tördelést, gyakran éreztük, hogy beszorultunk az adott felületre. Éppen úgy jártunk tehát, mint amikor a szerkesztőségben kiderül, hogy egy-egy újságoldal nincs gumiból, nem nyújtható tetszőlegesen és így határt szab az elhelyezhető képek számának és méretének.
A 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás tervezésekor és készítésekor a legfőbb célunk az volt, hogy ez a kiállítás minél inkább a sajtófotókról és az azokat készítőkről, a fotóriporterekről szóljon.

Szigeti Tamás

33Sajtofot_Moricz_hirkep
Fotó: Móricz-Sabján Simon, Amerikai futball döntő, sorozat, 2014

A kiállítást rendezte:
Szigeti Tamás fotográfus, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának titkára

A kiállítás megtekinthető:
2015. március 20. – május 23.

Alkotók:
Ajpek Orsolya, Balázs Attila, Béli Balázs, Bese Zoltán, Bielik István, Bíró Lajos, Bődey János, Bódis Krisztián, Botos Tamás, Campean, Thomas, Csernok Gyula, Csudai Sándor, Czeglédi Zsolt, Czimbal Gyula, Derenycsényi István, Déri Miklós, Dömölky Dániel, Dr. Borsi József, Dr. Mészáros Csaba, Eöri Szabó Zsolt, Erdélyi Gábor, Faragó Csaba, Fazekas István, Fehér Bertalan, Gergely József, Gémesi Balázs, Gódor Miklós, Hajdú D. András, Hartyányi Norbert, Hegedűs Róbert, Hirling Bálint, Huszti István, Illyés Tibor, Janzsó Tamás, Kállai Márton, Kálló Péter, Kallos Bea, Kaszás Norbert, Komka Péter, Koszticsák Szilárd, Kovács Tamás, Kovács Zita, Krizsán Csaba, Kurucz Árpád, Lakatos Benedek, Máté Bence, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon, M. Schmidt János, Mudra László, Németh András Péter, Oláh Gergely Máté, Pályi Zsófia, Pintér Márta, Pozsonyi Roland László, Rácz Tünde, Sándor Tóth Zsuzsanna, Sánta István Csaba, Selmeczi Dániel, Stiller Ákos, Süveg Áron, Szabó Balázs, Szabó Gábor, Szalmás Péter, Szemerey Bence, Szigetváry Zsolt, Szirtesi László, Teknős Miklós, Tökölyi Csaba, Tordai Márton, Tóth László, Tuba Zoltán, Urbán Ádám, Varga Tamás, Végh László, Veres Viktor, Vincze Bálint

 

Támogatók:

33sf_tamogatok_hirkep