A zene, a gyűjtőszenvedély és a közönség kapcsolódása – Mindszentkálla Kultháló bázisa a Káli-kapocs
Mindszentkálla a Balaton-felvidék egyik kikerülhetetlen pontja a kőtengernek, természeti szépségeinek és a település hangulatának köszönhetően. Aki pedig erre jár, az jó eséllyel betér a helyi lokálba, a Káli-kapocsba, ahol a sajátos hangulatnak köszönhetően egyaránt otthonra lel a helyi lakos és az egyszeri turista, legyen szó bármilyen korosztályról. Kultháló bázisként a Kapocsban a régi tárgyak iránti gyűjtőszenvedély nemcsak háttér, hanem valóban átélhető élmény, a blues vagy éppen a rockabilly pedig a koncerten túl igazi, mély kapcsolódás a műfajjal és az előadóval. Oláh Gergely Máté fotósorozata a hely és az ott lévők egyszeri és megismételhetetlen pillanatait bemutatva rögzítik ezt a sajátos világot.
Az igazán jó hely az, ami szervesen bele tud illeszkedni egy közösség életébe. A Káli-kapocs ilyen. A tulajdonosok régi tárgyak iránti rajongásának köszönhetően bakelit lemezeket hallgathatunk a zenegépen, a felújított motorok és autók tökéletes hátterei lehetnek egy koncertnek vagy az elmélyülésnek, miközben a falakon a félmúlt iparművészeti relikviái, neonok világítanak. Kultháló bázisként a Káli-kapocs akusztikus zenei skanzen lett, ahol “blues fotelbe ülve” egész héten hallgathatjuk a hétvégén fellépő előadót, aki nemcsak koncert ad, hanem mesél is, bemutatva alkotói folyamatait, a zenei műfajt és a számára fontos művészi világokat. Majd másnap reggel egy workshop keretében hangszeroktatás, tudásátadás és tapasztalatcsere is történik.
Oláh Gergely Máté, fotográfus gyermekkora óta ismeri Mindszentkállát, ugyanis itt volt a családi szőlőjük. A településre érve sokszor a helyi italboltba is betértek egy kávéra és üdítőre. Az italbolt helyén ma már a Káli-kapocs áll, ahol fotósként azokat az érdekes kapcsolódásokat kereste, ami megmutatja: egy program, az azon résztvevők és egy hely miként hatnak egymásra. “A sorozatommal azt a hangulatot szerettem volna visszaadni, milyen az, amikor egy fotós teljesen tiszta lappal belép egy új helyre, majd elkezdi észrevenni az apró részleteket. Később a részletek megtelnek élettel, hiszen megérkeznek a zenészek és a közönség is. Szeretem a spontán abszurdot. Ez a hely pedig ebből a szempontból adta magát, hiszen a tulajdonos a régi tárgyakat szinte színpadi kellékszerűen helyezte el a térben. A képek olykor olyanok, mintha megrendezett jelenetek lennének egy kortárs színdarabban, pedig ez a valóság, ami kizárólag a Káli-kapocsban jöhetett létre. Kizárólag abban a pillanatban. Nem pusztán dokumentarista jelleggel vettem részt a folyamatokban, hanem meghallgattam a koncerteket, beszélgettem az előadókkal, sok időt töltöttünk együtt. Így jöhettek létre az olyan pillanatok, amikor igazán közel engedtek magukhoz, mint amikor Redbreast Wilson motornak dőlve a reggelije mellett gitározik.”
A Káli-kapocsban ősz elején folytatódnak a beavató koncertek: szeptemberben Ripoff Raskolnikov lép színpadra, emellett különleges falu sétákon is részt vehetünk. A Kapocsban dolgozó pultosok ugyanis a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori és jelenlegi hallgatói. A négy fiatal színházi alkotó arra tesz kísérletet, hogy becsempéssze az általuk ismert és szeretett színházi-zenei kultúrát Mindszentkálla utcáira. A helyieket bevonva arra keresik a választ, hogy milyen volt régen itt élni és milyen most; hogy miként vagyunk mi egymással – tősgyökeresek, bebírók, „gyüttmentek”, turisták; miként lehetünk hiteles átélői a tájnak és a hely szellemének; miként válhatunk látogatókból résztvevőkké is?
