André Kertész életrajz

1894

Július 2-án született Budapesten, Kertész Andor néven.

Szülőháza az Epreskert mellett, a volt Bulyovszky (most Rippl-Rónai) utcában állt, helyén ma a MÁV Kórház épülete található. Apja Kertész Lipót (1842 k. – 1909), a magyar irodalom klasszikusait rendkívül alaposan ismerő és értő, de üzletileg nem túlságosan sikeres könyvkereskedő, dolgozott a tőzsdén is, valamint volt egy-két telke is. Anyja Hoffmann Ernesztin (1863 – 1933), egy Teleki téri kávékimérés tulajdonosa

1900 k.

Gyermek- és ifjúkorát részben Szigetbecsén töltötte rokonánál, Klöpfer Mihálynál, akiknek padlásán több, fametszetekkel, litográfiákkal illusztrált régi német családi képes újságokat talált. Az egyik ilyen a Die Gartenlaube volt. Ezeket nézegetve támadt fel benne a vágy, hogy egykor majd ő is hasonló képeket készítsen.

1906

A boldog gyermekkort élő Andor tizenkét évesen megszökött otthonról, hogy felkutassa a körülötte lévő világot. Poggyászában néhány könyvet és egy furulyát vitt magával.

A Szív utcai elemi iskolába, majd a Reáltanoda utcai reáliskolába járt, osztályfőnöke Kadosa tanár úr volt.

1909

Apjuk tuberkulózisban meghalt. A három fiú nevelését ettől kezdve gyámjuk, anyjuk testvére, Hoffmann Lipót (1855 – 1925) irányította. Hoffmann Lipót a tőzsdén dolgozott, ez a fiúk pályaválasztására is rányomta bélyegét.

1912

Felsőkereskedelmi iskolai érettségit tett, bár már ekkor biztos volt benne, hogy a fényképezésből akar a jövőben megélni. A Budapesti Kereskedelmi Akadémiára járt.  Első keresetéből vett egy fényképezőgépet (Ica-Platten-Camera Ariso No 4.). Autodidakta módon tanult fényképezni, előhívni, nagyítani. Legelső fényképei közül kiállításra került néhány a mostani kiállításon is. (Édes álom, Április hó)

Tanulmányai befejeztével nagybátyja elhelyezte a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén, ahol levelezőként dolgozott. Ehhez a munkához nem sok kedvet érzett, sok időt töltött Szigetbecsén is, fényképezte a környéket.

1914

Szigetbecsén és unokahúgáéknál, Tiszaszalkán fényképezett, a bátyjától ajándékba kapott Voigtländer Alpin 9×12 cm-es, háromszoros kihúzatú, 6,3-as lencséjű, üvegnegatívra és packfilmre egyaránt dolgozó fényképezőgéppel. Ekkor készültek a Magyar puszta, Puszta gémeskúttal, A becsei kiskondás, a Szomszédok, Imre, A holtágban tükröződő fa képei.

Annyira nem volt kedve a hivatalnoki léthez, hogy családja elhatározta, kibérelik dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter budai birtokát, hogy ott gazdálkodhasson.

Önkéntesként vonult be az első világháború kitörésekor. Gyalogosként harcolt a 26. gyalogezred karpaszományos zászlósaként, a lengyel és az orosz fronton.

1915

Az év elején Ausztriában a görzi tisztiiskola hallgatója. Január 1-én itt készítette Levélíró katona című képét. Július 19-én fotózta az Erőltetett menet című képét.

Év végén a lengyelországi fronton súlyosan megsebesült egy mellkas lövéstől a bal keze. Majd egy évig részben béna volt, egész karja sínben volt, s egy tífuszon is átesett. Kórházba került először Budapestre, majd Esztergomba, ahol megszakításokkal majdnem két évet töltött.

Ezredbeli bajtársaival elhatározták, hogy képeiből összeállítanak egy kis kötetet, s a remélt bevételt a Vöröskeresztnek juttatják. Végül csak egy levelezőlap-sorozat készült a képekből. Ekkor már egy Goerz Tenax 4×6,5 cm-es gépe is volt, 75 mm-es objektívvel.

1916

A Borsszem Jankó humoros hadi rajz- és fényképpályázatára beküldi a fronton készített önarcképét. Kertész épp egy patak partján tetvészkedik, miközben a lövedékek a feje felett süvítenek. A Borsszem Jankó 1916. február 20-i számában közzétett eredményhirdetés szerint a tíz díjazott közül Kertész képe a kilencedik.

1917

Esztergomban és környékén fotózott. Két képe – a Mese és a Kupaktanács – megjelent az Érdekes Újság 1917. március 25-i számában, mint a lap negyedik háborús fényképpályázatára beküldött pályamű.

1918

Március 2-án Pozsonyban fényképezett, két, itt készült képét láthatják most. Szeptembertől október végéig Brailában szolgált, majd október utolsó napjaiban hazaindult. Útközben Brassóban fényképezett. Harctereken készített negatívjai néhány kivételével megsemmisültek az őszirózsás forradalomban. Ezek között voltak a Lengyelországban 1915. július – augusztusban és 1917 áprilisában; az Ausztriában 1915 januárjában és 1917. július 12-én; az Oroszországban; az 1918 augusztusában Albániában és az 1918 őszén Romániában készített képei.

Különböző források 12 illetve 24 képeslapról tudnak, amelyek Kertész fotói alapján készültek. Könnyen elképzelhető, hogy az e célra felhasznált negatívok nem is kerültek vissza Esztergomba, hanem a háború, majd az őszirózsás forradalom zűrzavarában a nyomdában tűntek el.  Néhányat azért láthatnak a megmaradt képekből: Lovak várnak a levágásukra a pesti utcán, Libapásztorlányka, Papok a saját kertjükben, Vízhordó lány, Hazafelé, Vége a háborúnak, Lószállítás a Principessa Christianán, Öreg kikötő. Braila, Emmy a fa alatt, Emmy, Braila.

1919

Júniustól szeptemberig Szigetbecsén nyaralt, fotózott itt és Dunaharasztiban is.

A Budapesti Giro- és Pénztáregyletben dolgozott. Itt találkozott először későbbi (második) feleségével, Sali (Salamon) Erzsébettel. Kertész első képe róla: falun, parasztgyerekektől körülvéve rajzol.

Kertész Andor fiatal képzőművészekkel barátkozott, festőkkel, mint Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Korb Erzsébet, Soós Imre, Czumpf Imre, Patkó Károly, Novotny Emil, a szobrász Pátzay Pállal, a grafikus Zilzer Gyulával. Ekkor fogalmazódik meg benne, hogy Párizsba szeretne menni, de családja ekkor még nem engedi.

1921

Júniusban Tiszaszalkán nyaralt és fényképezett. Innen látogatott át júliusban Abonyba régi méhész barátjához, Pabst Edéhez. Ekkor készítette egyik legismertebb fotóját, a Vak muzsikust.

1922

Augusztus 19-én Törökbálinton fényképezett. Ebből két képét láthatjuk: Magyar falu, Hazafelé. Szigetbecsei az egyetlen megmaradt fotója a becsei rokonokról: Klöpfer Mihály, Margit és Rózsika. Unokabátyámék, ahol nyaraltam.

1924

Májusban az Iparművészeti Múzeumban megrendezett IV. Művészi Fényképkiállításon a MAOSZ (Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége) tagjaként Kálvin tér, Tavasz és Tavaszi hangulat című képeit állította ki. Oklevelet nyert, s az ezüstérmet csak azért nem kapta meg, mert nem volt hajlandó fotóiból brómolaj nyomatokat készíteni.

A Kertész által említett címlapfotó a Tabáni este, 1925. június 26-án jelent meg. Az éjszakai felvételen öccse, Jenő látható, aki Kertész visszaemlékezése szerint hősiesen viselte a nyolc-tíz perces expozíció megpróbáltatásait.

1925

Családja beleegyezett, hogy Párizsba utazzék. Nagybátyja, gyámja Hoffmann Lipót nem sokkal ezután meghalt. Kertész harmincegy éves volt, amikor Párizsba került, ahol 11 évet töltött.

1936

Amerikába utazott, a Keystone ügynökség meghívására. Csak egy évet akart ott tölteni, de a háború és egyéni körülményei végleg ott marasztották.

A kiállításban 12 franciaországi és hét amerikai képét is bemutatjuk, melyek szintén a Szigetbecsének ajándékozott kollekció részét képezik.

1948

Magyarországra utazott, bátyjával Szigetbecsén is járt. A tanácsi vezetők értetlenül fogadták, viszont rálelt egykori játszótársára, Stromayer Kati (nénire). A falunak ajándékozta dedikált „Köszönetként a szép gyermekkorért” könyvét, a „Barátaink az állatokat”, ennek azonban azóta nyoma veszett.

1963

Előkerültek a háború előtt Párizsban hagyott és elveszettnek hitt negatívjai. Ezek között sok a még Magyarországon készült üvegnegatív.

Októberben Kertész a Magyar Fotóművészek Szövetségének vendégeként Magyarországra utazott.

1971

A Magyar Nemzeti Galériában rendezett önálló kiállításán hatvannyolc képét láthattuk. A megnyitóra Kertész is Magyarországra utazott, ismét ellátogatott Szigetbecsére, ahol lefényképezte Stromayer Kati nénit és férjét, melyet a család máig őriz, s most bemutatjuk.

1982

Bostonban megjelent Hungarian Memories című, 187 képet tartalmazó albuma, Hilton Kramer bevezetőjével, sok szigetbecsi fotóval.

1984

Március 10-én a Budapesti Tavasz díszvendégeként Magyarországra utazott. Március 13-án ellátogatott Szigetbecsére. Ekkor írta az alábbi sorokat: „Itt vagyok a gyerekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok arra a gyönyörű emlékekre mik ide kötnek. André Kertész Sziget Becse 1984. márc. 13.”

Március 14-én Budapesten  átvette Raffay Béla tanácselnöktől a Ráckevéért emlékérmet. Nem volt könnyű megmagyarázni neki, hogy szigetbecsei tartózkodásáért kapta, miután akkoriban közigazgatásilag összevonták a két települést. Március 15-én kiállítása nyílt a Vigadó Galériában. Március 16-án Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitüntette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével. (Ő volt az egyetlen fotográfus, aki megkapta ezt a kitüntetést.) Március 18-án – csaknem hetven év után – Esztergomba látogatott.  Fényképezőgéppel a kezében felkereste egykori felvételei helyszíneit, a Várhegyet, a Szent Tamás hegyet, a szigetet. Március 20-án Kepes András tv-interjút készített vele a Stúdió ’84 számára. A televízió másnap sugározta azt a 45 perces portréfilmet, amit a kiállításban is láthatnak.

Március 21-én elutazott Párizsba. A Főfotó Bodnár János szerkesztésében megjelentette az André Kertész Magyarországon című kötetet. Július 30-án ismét Magyarországra jött egy francia tv-stábbal, akik életéről forgattak portréfilmet, s felkeresték Kertész magyarországi életének legfontosabb helyszíneit. Július 31-én Kertész délelőtt Budapesten a Váci utcában, a Fotóművészeti Galéria előtt dedikálta megjelent könyvét. Hosszú sorok kígyóztak az utcán. Délután Ráckevére utazott, ahol ebédet adtak tiszteletére a Fekete Holló étteremben, később Szigetbecsén megtekintette Wandracsek Mártonék pincéjét, amelyet még gyermekkorából ismert, az emlékház céljára kijelölt épületet a Kossuth utca 34-ben, valamint a Becsei-tavat, ahol elkészítette utolsó szigetbecsei felvételét. Délután hat órakor a szigetbecsei Petőfi Művelődési Otthonban megnyílt Kertész kiállítása.

1985

Január 10-én Kertész táviratban jelezte New York-ból Ráckevére, hogy a megígért ötven eredeti fotót küldi, amint elkészülnek. Március 11-én Ráckevén megalakult az André Kertész fotógyűjtemény létrehozására alakított operatív bizottság. Itt döntöttek az emlékház funkcióiról is. Július 6-án Szelényi Károly elhozta New Yorkból a Kertész által adományozott százhúsz fotót és a képek felhasználását szabályozó adományozó levelet. Ebben juttatta Szigetbecsének az 1936-ban Párizsban megjelent Nos Amies les Bétes (Barátaink az  állatok) című könyvének magyarországi kiadási jogát is. Szeptember 29-én New Yorkban elhunyt André Kertész.

1986

November 14-én a The André and Elisabeth Kertész Foundation Inc. Kertész felszámolt New York-i lakásából jegyzék kíséretében az André Kertész Emlékmúzeumnak ajándékozott három bútordarabot és nyolc kartondoboznyi személyes használati- és dísztárgyat, melyek közül több is szerepelt öregkori Polaroid felvételein.

1987

Május 30-án megnyílt a szigetbecsei André Kertész Emlékmúzeum.