Budapest Fotográfiai Ösztöndíj 2021 – eredmény

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – ráirányítva a figyelmet kiemelkedő művészeti műfajunkra, a fotográfiára és annak különleges dokumentáló értékére – 2021-ben újra kiírta a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat. A kétévente kiírt díj egy évig támogatást ad arra, hogy a nyertes alkotó a koncepcióként beadott tematikát követve elkészítse fotósorozatát a magyar fővárosról. Az ösztöndíj mellett a fotográfus lehetőséget kap a Capa Központ 8F Galériájában a bemutatkozásra. Továbbá az ösztöndíj részét képezi egy, a kiállításhoz kapcsolódó katalógus megjelentetése.

Az ösztöndíj odaítéléséről 2021-ben héttagú szakmai zsűri döntött.
A szakmai kuratórium tagjai voltak: Bojár Iván András művészettörténész | Csizek Gabriella kurátor | Gellér Judit, a Capa Központ kurátora | Korniss Péter fotográfus, a díj alapítója | Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora | Stalter György fotográfus | Szilágyi Kornél (Igor Buharov) médiaművész, rendező

Az eredmény az október 12-i díjátadón jelentették be.

2021-ben a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat Somorjai Balázs fotográfus nyerte el, szinopszisának címe: Panelvilág.

Pályázatukkal a kuratórium elismerését vívták ki: Agyagási Sándor, Kállai Márton, Móricz-Sabján Simon, Tihanyi Anna.

Budapest Fotográfiai Ösztöndíj 2021 kuratóriumi méltatás

A fődíjas

Somorjai Balázs: Panelvilág

Somorjai Balázs pályázata – mély meggyőződésem szerint – méltán nyerte el a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat. Úgy érzem, mind gondolatában, mind a már megvalósított és csatolt munkák tekintetében kiemelkedett az idei 42 (!) pályázó közül, s állíthatom, hogy az idei évben a legközelebb állt az ösztöndíj kiírásának szelleméhez.

Somorjai Balázs már két éve foglalkozik a budapesti panelházak világával – pontosabban: fényképezi azok lakóit. Képei meglepő világot tárnak fel, hiszen a közvélekedésben szürkének és jellegtelennek ítélt panelvilágban érdekes és szokatlan jelenségekre – és izgalmas emberekre bukkant. Hadd tegyem hozzá, aki ebben a szakmában van, s valaha is próbálkozott ezzel, az tudja, mennyi munka kell ahhoz, hogy egyáltalán beléphessünk ebbe a világba, bekukkanthassunk az ismeretlen lakásokban, hogy megnyíljanak előttünk ezek az ajtók – s ami még fontosabb: hogy megnyíljanak előttünk ezek az emberek! – s hol van még akkor a fényképezés?

Somorjai eddigi munkája, amelyet a pályázatához csatolt, biztató és megnyugtató. Somorjainak megnyílnak a lakások és megnyílnak az emberek. S ezeket a lehetőségeket képekre tudja váltani. Pedig itt minden képért – a szó szoros értelemben – meg kell dolgozni. Ez a téma nem adja meg magát egykönnyen, különösen, ha a fotográfus olyan igénnyel közelíti meg témáját, mint Somorjai Balázs. A legjobb, ha itt őt magát idézem: „Minden egyes felvétel megalkotásakor arra törekszem, hogy alanyaim személyiségvonásait, szenvedélyeit, esetleg a munkájukat belesűrítsem egyetlen környezeti portréba”.

Nos, Somorjai magasra emelte a mércét, de az eddigi munkák azt mutatják, meg is tudja ezt ugrani.

Somorjai pályázatának gondolata és a már elkészült munkák érdemessé tették őt a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj elnyerésére. Azt hiszem, kíváncsian és bizakodva várhatjuk munkájának a végeredményét. (Korniss Péter fotográfus, a díj alapítója)

Gratulálunk a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj elnyeréséhez!

Elismerések

Agyagási Sándor: Wekerletelep

Agyagási Sándor Wekerletelep portfólióját nagyon jónak és ígéretesnek is tartom, nem véletlenül értékelte a zsűri magas pontszámokkal. Nekem azért fontos és izgalmas ez a projekt, mert a saját munkáimban is hasonló módon gondolkodom. A pályázatra beadott fotókon a belső terek intimitása, a benne élők portréi szerintem hitelesek ugyan, de esetlegesek, és nem elég mélyek. A nyolcadik kerületben nagyon mások az emberek, mint a Rózsadombon. A Wekerletelepen élők miben különböznek? Mi az, ami csak rájuk jellemző? Jó lenne, ha ez megjelenne, akár utcaképeken, ahol látszik a tágabb lakókörnyezet. Amit még hiányolok egy ilyen jellegű anyagban, az az hogy a Wekerletelep hangsúlyosabban jelenjen meg a képeken. Ezt nem könnyű jó külső képekben megfogalmazni, ez nekem is problémát okozott a Város a városban albumom készítésekor. A sorozat záróképe nagyon szép. Közös célunk lehet, hogy kordokumentumokat hozzunk létre a városról, ahol élünk. Kíváncsian várom a sorozat folytatását, szívesen megnézem akár menet közben is az elkészült újabb fotókat. (Stalter György fotográfus)

Kállai Márton: Tető-Tér-Kép

Kállai Márton témaválasztásával a talán legégetőbb jelenkori kérdésre, az ember és az őt körülvevő természeti környezet problematikájára reflektál. Képei voltaképp egy civilizáció végének dokumentumai. Megjelennek itt abszurd szituációk, amikor az ember természetet megerőszakoló működése következtében trópusi állatok bukkannak föl egy magyar panelnegyedben, de a képek többségét férfiasan zabolázott visszavágyódó természetromantika lengi be. A város és természet ütközőpontjain készült képein mindig a természet, a zöld környezet diadalmaskodik. Az ember alkotta táj legfeljebb csak sivár keret. Épp az a keret, ahonnan másik sorozatának hősei, az eredeti, a romlatlan természeti miliőt kereső, civilizációból kivonult emberek elszöknek. Kállai munkáinak kiemelkedő erénye, hogy mindezeket az összefüggéseket itt, Magyarországon ismerte föl, ezzel is erősítve azt a fontos gondolat, hogy a környezeti válság közvetlen ökológia, vagy épp közvetett társadalmi hatásai nálunk éppannyira megvannak, mint a Föld bármely más társadalmában. Annak hatásaitól nem mentesülhetünk. Ezt a gondolatot nagyon érzékenyen járja körbe. Képei ugyanakkor stilárisan kicsit széttartanak, egyes képek vonatkozásában sorozatként jelennek meg, többségében azonban a képek közötti kohézió nem minden esetben eléggé erős ahhoz, hogy sorozatként legyenek értelmezhetők. A téma és egy-egy telitalálat kép mindenképp azt kívánná, hogy ne hagyja abba ezt a munkát. A civilizációs összeomlás még hosszú időre kínál majd izgalmas témalehetőségeket. (Bojár Iván András művészettörténész)

Móricz-Sabján Simon: Új norma

Móricz-Sabján Simon Új norma című fotóesszéjének folytatására pályázta meg a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat. Pályázata arra az egyedülálló munkára építkezik, amit az elmúlt években végzett és számos sikert ért el vele. Fotósorozatában azt dokumentálta, ahogy a SARS-COV-2 elnevezésű koronavírus alapjaiban változtatta meg az élet minden szegmensét. A társadalmi távolságtartás, a maszkviselés, a karantén, az utazási tilalom…ezek mindegyike újraírta az addig ismert és használt szabályrendszert. Képein ezt a tőle megszokott érzékenységgel és elkötelezettséggel örökítette meg a személyes és a társadalmi terekben megélt változásokat. Pályázata megérdemelten került a finalisták közé. (Csizek Gabriella kurátor)

Tihanyi Anna: Budapest A-ZS

Tihanyi Anna fotográfus Budapest Fotográfiai Ösztöndíjra a Budapesti Ablak Zsiráf című projektjével pályázott. Ha van olyan könyv, mely az elmúlt negyedszázad során emlékezetünkbe vésődhetett, s ezáltal formálta kollektív emlékezetünket, akkor az Ablak Zsiráf című képes gyermeklexikon épp ilyen, ezért Anna, Budapestet „ablakzsiráfosan” bemutató munkatervét nemcsak érdekes és szellemes, de fontos és univerzális ötletnek is tartjuk. Anna eddigi konzekvensen, tudatosan és sokszor irodalmi hagyományokra építő különleges fotográfiai munkásságát elismerve és tisztelve köszönjük pályamunkáját, mely méltán került az idei évi finalistái közé. (Gellér Judit kurátor)

Az eddigi ösztöndíjat elnyert alkotók és sorozatcímeik:

Benkő Imre: Budapest Blues (2000)
Vancsó Zoltán: Budapesti utcán (2002)
Gárdi Balázs: Betondzsungel (2003)
Dezső Tamás: Józsefváros (2004)
Kudász Gábor Arion: Zöld terület (2005)
Stalter György: Város a városban (2006)
Simon Márk: Fürdőváros (2007)
Kovalovszky Dániel: Emlékgyár (2008)
Sopronyi Gyula: Lakóparkok (2010)
Hartyányi Norbert: Margitsziget (2011)
Móricz-Sabján Simon: Moszkva tér (2012)
Erdei Krisztina: A Dzsumbuj hűlt helyén (2017)
Halász Dániel: Határvidék (2019)