március
Március 16. csütörtök
18:00 Sztalagmit / Beszélgetés Röhrig Gézával
Állócseppkő (sztalagmit): a lehulló vízcseppekből kiváló, függőlegesen felfelé álló, domború aljú képződmény. Mérete és alakja a csepegés intenzitásától és az esés magasságától függ. Röhrig Gézával Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője beszélget.
Moderátor: Valuska László (Margó Fesztivál)
20:30 Apokalipszis most / Meghívásos Slam Poetry Showcase
Fellépnek:Bánóczi Bea, Bárány Bence, Csider István Zoltán, Pion István, Simon Márton, illetve az Amoeba zenekar (Boros Levente, Sabák Péter, Sági Viktor)
A felkért slammerek Vittorio Storaro egy-egy fotója által inspirálva írnak és adnak elő szövegeket. Szabad asszociációs bázisnak tekintve az eredetit bontják ki a személyes hozzáfűzni valójukat, vagy elrugaszkodnak tőle és új interpretációját adják a klasszikus műnek. Mindehhez a slam poetry események “házi” zenekara, a három fős Amoeba zenekar szolgáltatja a zenei körítést, a műsorvezetést és lebonyolítást pedig Mavrák Kata Hugee és az SPB állandó stábja végzi.
Március 17. péntek
18:00 Soul Exodus / Filmvetítés, beszélgetés
Vendég: Bereczki Csaba rendező
Bereczki Csaba a nyolc évvel korábban bemutatott Életek éneke után továbbfűzi az átlagosnál is nagyobb szívvel működő zenés dokumentumfilmjei sorát, ezúttal néhány identitás-kereső klezmer zenész fizikai és lelki útjára irányítva a figyelmet. A Nazaroff Brothers nevű zenekar utazását végigkövető Soul Exodus élesen szembesíti a nézőt az önazonosság megtalálásának meglehetősen bonyolult folyamatával. Addig pedig, ameddig ezt nem sikerült helyre tenni magunkban, nincs más hátra, mint előre: játszani kell, amíg csak lehet, és gyönyörű klezmer muzsika kíséretében helyezni el egy ezüst szelencében a bolygó zsidó belenyugvásának gesztusát.
20:30 IAMYANK: DRONES
IAMYANK a 2016-os évet egy nagylemezzel (Hiraeth) és rengeteg IAMYANK LIVE BAND koncerttel töltötte meg. Idén viszont – mint azt tőle megszokhattuk – ismét olyan irányok felé fordul amivel eddig még nem kísérletezett. Erre a különleges eseményre az elmúlt évek során összegyűlt ambient, experimental ötleteit fogja össze egy egységes szövetté. A lassan épülő elektronikus textúrákat és zajokat cselló és akusztikus perkusszív ütemek kísérik a színpadon. Az előadásban nagy szerepet kap az improvizáció, így a hallgatók testközelből tapasztalhatják meg, ahogy egymásra épülnek a motívumok. Ha megpróbálunk háttérzenét elképzelni egy régi, szemcsés, homályos, kissé beégett tájképhez, valószínűleg közel kerülünk ahhoz amit hallani fogunk.