Csoszó Gabriella megnyitóbeszéde

Fotó: Capa Központ

Kedves kiállítók, alkotó fiatalok, őket segítő kollégák! Kedves Mesi és Tamás!

Ti képeslapot írtatok, kedves fiatalok önmagatoknak, a jelenből a jövőbe címezve azt.

Én pedig levelet írok most nektek, köszönő levelet.

Köszönöm nektek, hogy közel engedtetek az életetek fontos és mély kérdéseihez, a nektek legfontosabb emberekhez, pillanatokhoz, helyekhez, tárgyakhoz. Hogy megengedtétek nekem, nekünk, ismeretlenül, hogy lássuk, érezzük, átgondoljuk azt, amit ti láttok, amit ti éreztek, amit ti gondoltok most a világról. Hogy a megvetett ágy, a kabala, a hobbi, a kötődések, a legfontosabb döntés, a sebek, a magány, a szeretet, ami a tiétek, így az enyém, a miénk is lehessen.

Zavarban vagyok az őszinteségetektől, a mélységtől, ahova meghívtatok. Zavarban vagyok az életetek részleteitől és a saját életem sikereitől és kudarcaitól. Ahogyan ti megmutatjátok a legfontosabb dolgokat a fotókon, úgy hívjátok elő belőlem is az összes fiatalkori és jelenlegi vágyat és valóságot.

Elmondhatatlan öröm látnom, hogy sokan segítik az utatokat. Hogy megpróbálják a legjobb tudásuk szerint könnyebbé, boldogabbá, szeretettelibbé tenni a gyermek- és fiatalkorotokat, a felnőtté válást. Az én szememben együtt vagytok hősök, alkotó fiatalok és őket segítő nevelők, fotós kollégák, mentorok. Nyitottságot és alkotóerővel átitatott szellemiséget kívánok az intézményeknek, amik az otthonotokká kellett, hogy váljanak! Az ott dolgozóknak erőt és szeretetet kívánok és őket jól segítő döntéshozókat! Nektek, leendő ifjú kollégák, alkotótársak, fiatalok, azt kívánom, hogy sok vágyatok tudjátok majd megélni mindabból, amit itt, most velünk is megosztottatok! Hogy a valóság hasonlítson arra, amilyennek szeretnétek, amiben otthon lehettek, amiben feltétel nélkül kaphattok és adhattok szeretetet.

Kedves Tamás! Kívánom, hogy múljon el a vírus, ami pár napja megtámadott, szóval neked jobbulást, pihenést! Sok hasonló, mély pillanatot! Erős, amit a gyerekekkel együtt teremtettetek. A részvételnek, a segítésnek, a megemelésnek, a művészeti pedagógiai munkának a legszebb példáját állítottátok ki. Segítve ezzel a mi, a hozzád hasonlóan dolgozók munkáját is, nekünk is erőt és példát adva.

Itt egy rövid köszönetet a szüleimnek is szeretnék mondani, akik magukhoz vettek és felneveltek négy, volt állami gondozásban élő gyermeket. Így kaptam ajándékba négy csodát. Egyszerre voltam pót-pótmama, testvér, aki megtanulhatta, hogy bármi is történik, bármilyen utat is járjanak a ma már felnőtt testvérei, fontos, hogy mindig sziklaszilárd támaszuk legyek.

Végül, de nem utolsó sorban, vannak képeitek, amiktől nem tudok szabadulni. Vannak üzeneteitek, amiket magammal viszek. Egyet a testemen ki az utcára, a következő napokra, szóval ígérem, soha nem adom fel.

És igen, én is Jedi szeretnék lenni!

Szeretettel,

Csoszó Gabriella

Elhangzott a KÉP-ÉLMÉNY című kiállítás megnyitóján, a Capa Központban, 2018. december 17-én.