Élménybeszámolók a perpignani Capa-járatról

„Az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt, hogy nemzetközi fesztiválokra utaztassanak magyar fotósokat, képszerkesztőket, köszönet ezért a Capa Központnak. […] Úgy láttam a többieken, hogy amellett, hogy szakmailag is reális esély van egy ilyen fesztiválon az előrelépésre, nagyon inspiráló kilépni a hazai keretekből és egy hetet eltölteni a sajtófotó egyik kiemelkedő, nemzetközi fórumán. […] Manapság nincs fontosabb a sajtófotó világában, mint a tájékozottság, naprakészség, ezért is kívánom, hogy ez az utazás hagyomány lehessen, minden évben újabb kollégák töltődhessenek fel Perpignanban.” Barakonyi Szabolcs

„Az egyik fontos tapasztalat éppen az volt a fesztiválon, hogy mindenképpen hasznos ott lenni Perpignan-ban, függetlenül attól, hogy ki hol tart karrierjében, az ott töltött egy hét annyira intenzív szakmai szempontból, ami egyenértékű egy továbbképzéssel, egy workshop-pal. Azzal, hogy bepillanthattam a nemzetközi szakmai életbe, hogy ott lehettem az esti vetítéseken a Campo Santo-ban, hogy tucatnyi fotókiállítást láthattam, átfogó képet kaptam a fotóriport újabb irányzatairól, segített jobban megérteni és átlátni a piac működését.” Ferenczy Dávid

„A város csodás volt, az esti kötetlen beszélgetések a város központjában lévő kávézójában kellemesek, és hasznosak is. Emellett rengeteg kiállításra, előadásra mentem el, de volt ezek mellett sok egyéb érdekes esemény, éjszakai gerilla vetítés vagy éppen éjszakai fotós workshop. Alapvetően azt hiszem a legfőbb erénye ennek a hétnek az volt, hogy felpörgetett az, hogy beleláttam a nemzetközi fotós elitbe, és nagyon feltöltött az a tudat, hogy számunkra sem elérhetetlen az elit, az, hogy világszínvonalú helyeken jelenhessenek meg a munkáink.” Hajdú D. András

„A hét során rengeteg érdekes találkozóra került sor, nálam a napi gyakorlat általában az volt, hogy előző, vagy aznap délelőtt feliratkoztam a különböző ügynökségek, magazinok portfolió reviewira. […] Mindenképpen ajánlanám ezt a rendezvényt azoknak, akiknek szakmai tanácsokra van szükségük, vagy kicsit nyitni próbálnak a fotózás nemzetközi része felé. Jó kiállításokon, vetítéseken, beszélgetéseken szeretnének részt venni.” Kurucz Árpád

„A kis dél-franciaországi város életében tényleg nagy esemény a fesztivál, és mint az bebizonyosodott, a nemzetközi sajtófotó-szakma életében is. Ez volt talán a legalapvetőbb tanulság: a szakma nemzetközi szinten is szinte ugyanolyan kicsi, mint itthon, és ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie. […]Az egyik szponzor szervezett több neves amerikai lap képszerkesztőjével portfolióreviewt, itt a Washington Post fotófőnökének mutattam Hajdú D. András egyik általam szerkesztett multimédiás anyagát. Egyelőre még nem lett belőle kézzelfogható vagy linkelhető eredmény, de azt az érzést nem fogom elfelejteni, hogy azzal tette le a táblagépet a tíz perces anyag végén, hogy: “Wow, this is beautiful. Has this been published outside of Hungary?” Magócsi Márton

„Minden évben megjelennek Perpignanban a világ vezető lapjainak – The New York Times, Geo, National Geographic, Washington Post, TIME, Le Monde, stb. – és a legnagyobb képügynökségek képszerkesztői közül is jónéhányan. A portfóliómat Sandy Ciric-nek (Director of Photography, Getty Images) és MaryAnne Golon-nak (Director of Photography, Washington Post) mutattam meg. Rendkívül inspiráló volt ilyen kaliberű emberektől pozitív visszajelzéseket kapnom. […] Nem tudom kell-e tovább bizonygatnom mennyire hasznos és motiváló volt a fesztiválon eltöltött hét. Abban azonban biztos vagyok, egy alkalom nem alkalom és a megszerzett Perpignan-tapasztalattal szeretnék jövőre visszatérni és még jobban kiaknázni a lehetőségeket. Még egyszer köszönöm a Capa Központ támogatását, minden kollegáimnak szívből kívánom/ajánlom, jusson el az eseményre és töltődjön élményekkel, tudással.” Reviczky Zsolt

„Hatalmas mozaikként él a fejemben a perpignani fesztivál, amelynek rengeteg darabjai az ottani, a világ legrangosabb képszerkesztőivel való beszélgetések, az ott látott kiállítások zanzáiból kavarodnak össze. Kérdésekkel mentem ki: merre haladok, mit keresek a fotográfiában, mi az én utam – és újabb kérdések tucatjaival találkoztam. Építő jellegű kérdésekkel. Továbbvivő kérdésekkel. Olyan kreatív közegbe kerültem azáltal, hogy itt minden, de minden a sajtófotóról szól, hogy le tudok ülni újragondolni azt, amiről ez a fajta fotózás számomra szól. Számomra egyetlen mondat adott a legtöbbet, amit Chris Bangert gerilla diavetítéseinek záró mondata, miután azzal bemutatott egy képanyagot: Thank you for loving photography.” Stiller Ákos