Az avantgarde film

Van kapcsolat az avantgarde film és a képzőművészet között? Ha igen, akkor a képzőművészeti vonulatok miként adaptálhatóak a film médiumára? Február 12-én, szerdán 18 órától Huber Zoltán, a Filmvilág és a Prizma újságírója korabeli filmek segítségével ad választ a kérdésekre a Capa Központban.

Az avantgarde film és a képzőművészet kapcsolatai
Az avantgárd irányzatai a merev szabályok ellenében, innovációként határozták meg önmagukat. A film fiatal művészi ág volt ugyan: a kezdeti szabad kísérletezgetés után az egyezményes ábrázolásmódok épp ekkoriban kezdtek kialakulni. A tízes, húszas évek európai avantgárd filmjei általában megtartják nemzeti jellegüket (német expresszionizmus, orosz montázsiskola stb.), a legfontosabb különbségek mégis a megszilárduló filmnyelv elleni törekvésekben jelentkeznek. Az alkotókat leginkább az érdekli, az új képzőművészeti vonulatok sajátos technikái és ábrázolásmódjai hogyan adaptálhatóak a film médiumára? A két fő csapásirány a képi és a narratív megközelítés mentén alakult ki. Az elbeszélés előtérbe helyezése elsősorban a német expresszionizmust, francia impresszionizmust és az orosz montázsiskolát jellemezte. A vizuális, gyakran lírainak nevezett alapállást a francia dada és szürrealista mozi, illetve az absztrakt film képviselte. Ezek a művek rendkívül szoros kapcsolatban álltak a társművészetekkel, alkotóik gyakran puszta kísérletezésként vették a kezükbe a kamerát. Ez utóbbiakat fogjuk megvizsgálni egy picit közelebbről.

Huber Zoltán
újságíró (Filmvilág, Prizma)

Az avantgarde film és a képzőművészet kapcsolatai: filmvetítés és beszélgetés Huber Zoltánnal
február 12., szerda 18.00

A vetítésen látható filmek:
Man Ray: Visszatérés az értelemhez (1923) – 3 perc
Walter Ruttmann: Opusz III (1924) – 4 perc
Oskar Fischinger: An optical poem (1938) – 7 perc
René Clair: Felvonásköz (1924) – 20 perc
Fernand Leger: Mechanikus balett (1924) – 16 perc