ENGLISH
Kezdőlap/ Események/ Fókusz és Távolság: Tombor Zoltán

Fókusz és Távolság: Tombor Zoltán

Ingyenes beszélgetéssorozatunkban Topor Tünde művészettörténész beszélget Tombor Zoltán fotográfussal.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ beszélgetéssorozatának keretében a mai középnemzedékhez tartozó magyar fotósok munkásságáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg tényeket és titkokat. Olyan sikeres alkotókat kérdezünk, akik számos kiállítást, hazai és külföldi elismerést, bizonyos esetekben oktatói gyakorlatot tudhatnak magukénak. A gyerekkortól indulunk, beszélünk a kezdeti motivációkról, nagy témákról, szakmai dilemmákról, kedvencekről, kudarcokról, sikerekről, végül pedig a fókusz a jelenlegi tevékenységre és a jövőbeli tervekre irányul. A szavakat képek kísérik és fordítva.

Időpont: 2023. november 8.,  szerda, 18:00
Helyszín: Capa Központ, Rendezvényterem
Az eseményen való részvétel ingyenes.

„1973-ban születtem Budapesten, autodidakta fotográfus vagyok. Tizenhárom éves koromban kezdtem barátkozni a fényképezőgéppel, főként a családomat és a közeli barátaimat fényképeztem különösebb cél nélkül. Már akkor figyelmes lettem arra, hogy a kamera mögött az ember rendezővé válik, míg a lencse előtt álló szereplő viselkedése megváltozik, valamiféle ösztönös elv alapján újrarendeződik. Vagyis, a fényképen, mindenki mutatni akarja magát valamilyennek. Gyerekként még nem tudatosan ugyan, de rájöttem, hogy a kamera engedély, egyfajta felhatalmazás arra, hogy belenézhessek mások életebe és intim közelségből vizsgálhassam őket. Hivatásszerűen csak később, huszonegy éves koromtól fényképezek. Főként divat- és portréfelkéréseket teljesítettem Magyarországon 2003-ig, majd Milánóba költöztem, hogy munkámat bemutathassam a nemzetközi piacon. Olaszországban nyolc évet éltem, ahonnan már feleségemmel, Nellivel utaztam tovább New Yorkba. Amerikából közel kilenc ott töltött év után települtünk haza 2020-ban. Munkámban főként az emberi érzelmeket, az alkatunk tükrében észlelt világunkat, relativitásunkat vizsgálom, ahol a valóság ábrázolására való törekvés egyenértékű a fikcióval. Nekem a „véletlen” pillanat és a megrendezett helyzet hasonlóan fontos, a kettőből az a jobb, amely hatékonyabban mesél a történetről, mert az „ügy” fontosabb, mint az arról készült kép. A műfaji besorolást nem tartom lényegesnek, sőt inkább megtévesztőnek látom. A képeimre ráfogható a divat, a portré, a csendélet, a táj, a dokumentarista, a zsáner, az absztrakt vagy akár az aktfotós embléma is, de a munkámban hasonlóan megfoghatatlan az alkalmazott és az autonóm fotográfia közti különbség is. Szerintem a fotó transzparens médium, első pillantásra kiderül, hogy jó-e vagy sem, a készítés céljától függetlenül. Jelentsen ez bármit is, a fotóimat több alkalommal díjazták és állították ki itthon és külföldön egyaránt.” (Tombor Zoltán)

© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán
© Tombor Zoltán