Fotós műhelyek: Pictorial Collective
A Pictorial Collective fiatal magyar fotóriporterekből álló csoportja a Dunaképp című kiállításuk kapcsán mutatkozik be a Capa Központban.
Időpont: 2018. április 24., kedd, 17.30
Helyszín: Capa Központ
Az eseményen való részvétel ingyenes.
A program időrendje:
17.30 Móricz-Sabján Simon, a 36. Magyar Sajtófotó pályázat MÚOSZ Nagydíjas fotóriportere Borsosék című, díjnyertes sorozatáról tart vezetést (36. Magyar Sajtófotó Kiállítás)
18.00 A Pictorial Collective tagjainak bemutatkozása és tárlatvezetése a Dunaképp című csoportos kiállításukon (Pictorial Collective: Dunaképp)
Móricz-Sabján Simon: Borsosék
A nyolc fős Borsos család a Csongrád megyei Csanytelek településen él, nehézségeik, életük pedig tökéletes tükörképe Kelet-Magyarország problémáinak. A család fő bevételi forrása a gyermekek után járó állami támogatás, amely jelenleg 120 ezer forint havonta. Helyzetük a szegénységi küszöb alatt nem egyedülálló, Magyarországon a lakosság egyharmada él jelenleg a létminimum alatt és több mint 12 százaléka él mélyszegénységben. Mária és József nem csak a hat gyermek nevelésével küzd meg a hétköznapokban, de a térségre jellemző munkanélküliséggel is. Mindketten idénymunkákkal próbálják a havi jövedelmet kiegészíteni, amely viszont épp oly rendszertelen, mint amennyire kevés bevételt jelent. Bár a gyerekek és szüleik kénytelenek együtt élni a szegénység okozta korlátokkal, a kötelék, amely összeköti őket, sokkal erősebb a mindennapi gondoknál.
Pictorial Collective: Dunaképp
Európa egyik legnagyobb folyója számtalan fotográfust inspirált már, és mindegyik fotográfus egészen más arcát mutatta meg. Nem csak azért, mert koronként és műfajonként eltérő, mi látható és mutatható meg a Dunából, hanem a vele foglalkozó alkotók miatt is. Ki és hogyan pillant rá? Mire fordít különös figyelmet? A hátteret adó tájra? Az emberekre, akik a víz mellett vagy a vízből élnek? És egyáltalán, hol helyezkedik el a fotográfus? Az egyik parton, ahonnan nézi a vizet és a túlsó partot, vagy a vízen van és onnan tekint kifelé? Azt mutatja, ahogy az emberek nézik a folyót, vagy épp fordítva, amit a víz „láthat”, miközben átkígyózik országokon és tájakon? Hogyan adják vissza a képek azt a jelenséget, mely szerint olyan valóságokat köt össze a folyó, amelyek egymáshoz képest akár egy másik bolygón is lehetnének? És ha nem tekeredne végig közöttük, akkor ezek a párhuzamos univerzumok talán sosem kapcsolódnának egymáshoz, sőt, talán soha nem is találkoznának. Ezeket a valóságokat mutatja meg a kiállítás, és így válik a látogatók számára a Duna teljes folyama egy nagy történetté, és így válnak a párhuzamos univerzumok ennek a történetnek a fejezeteivé.
