FUTURES tehetségek 2023
A Capa Központ kiválasztotta azt az öt feltörekvő fotográfust, akik a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselhetik az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.
A FUTURES platform célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. Az Európai Unió Kreatív Európa programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt alkotási és megjelenési lehetőséget, valamint mobilitást biztosít az évről évre, Európa vezető művészeti intézményei által kiválasztott több alkotók számára. A FUTURES programot 2022-ben 2024-ig hosszabbították meg. Az elkövetkező években a FUTURES számos olyan tevékenységet indít el és támogat, amelyek célja az innováció, az inkluzivitás és a fenntarthatóság ösztönzése.
A FUTURES platform jelenlegi tagjai: CAMERA (IT), Centre Photographique Rouen Normandie (FR), Ci.CLO (PT), Copenhagen Photo Festival (DK), Der Greif (DE), FOMU (BE), FOTODOK (NL), Fotogalleriet (NO), Fotofestiwal Lodz (PL), Fotograf 07 (CZ), ISSP (LV), Organ Vida (CR), PHotoESPAÑA (ES), PhotoIreland (IR), Photo Romania Festival (RO), Robert Capa Contemporary Photography Centre (HU), Triennial of Photography Hamburg (DE), Void (GR).
A Capa Központ x FUTURES 2023 szakmai zsűri tagjai:
Csizek Gabriella
az állandó Robert Capa-kiállítás kurátora, Capa Központ, Budapest
Don Tamás
vezető kurátor, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
Mucsi Emese
kurátor, Capa Központ, Budapest
Szalai Borbála
galériavezető, Trafó Galéria, Budapest
Virágvölgyi István
szakmai igazgató, Capa Központ, Budapest
A Capa Központ 2023-as FUTURES tehetségei
Kiss Richárd | kissrichard.com
Kiss Richárd (1994) a Budapesti Metropolitan Egyetem alkotói fotográfia alapképzésén tanult, jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem fotográfia mesterszakos hallgatója. Munkáiban az újmédia eszközeivel dolgozik azon, hogy folyton változó társadalmunk és vizuális kultúránk, illetve túltelített korunk esszenciája megfoghatóvá váljon. Kutatja az internet által generált változásokat, s azok kortárs művészetre való hatásait. A fotográfia hozzáférhetőbbé válásának eredményeképp befogadhatatlan mennyiségű adat és vizuális információ árasztott el minket online. Kiss munkáiban ezen képeket fosztja meg eredeti jelentésüktől és alakítja át őket új léptékű műalkotásokká. Olyan algoritmus-alapú eljárásokat hoz létre, amelyek összegyűjtik a kívánt adatokat, majd azokat különböző módokon interpretálja. Ahogy Jean Baudrillard írja A rossz transzparenciája című művében, manapság minden cselekedet megköveteli, hogy lefényképezzék, filmre vegyék és rögzítsék, csak hogy kollektív emlékezetünk és virtuális örökkévalóságunk részévé váljon. Munkáiban Kiss éppen ezt a mesterséges mnemotechnikát játssza ki azzal, hogy megkérdőjelezi befogadó és a műtárgy viszonyát, a képek alapvető létjogosultságát, azaz reflexió tárgyává teszi a fényképezés aktusát. A bemutatott alkotások radikálisan változtatják meg a nézőpontunkat azzal, hogy temérdek képpel szembesítenek minket, amelyek nem értelmezhetők képként többé, hanem teljesen új és váratlan formát öltenek.
„Kiss Richárd rendkívül analitikus látásmóddal közelít a világhoz és a világot reprezentálni akaró fényképekhez. A fényképezés persze eleve analitikus tevékenység, hiszen a fotográfus nem egy üres vásznat tölt meg tetszőleges tartalommal, hanem a látványok szinte végtelen sokaságából választja ki a számára izgalmasat, de Kiss nem saját képei által, hanem az interneten fellelhető több millió kép viszonyrendszereit elemezve, a fotókat kisajátítva keresi a nagyobb összefüggéseket. A neten keringő fényképek elkészültének mi a viszonyrendszere az általuk ábrázolt tárggyal (van-e értelme kétmilliomodikként lefényképezni a párizsi Eiffel tornyot?); a képek jelentése mennyiben torzul az eredeti kontextus megváltozásával (vajon tegnap vagy 70 éve készült egy műholdkép, ami baljós érzést kelt bennünk?)? Kiss az általunk nap mint nap intuitíven használt onlájn fotószolgáltatások képhalmai alól rántja ki a szőnyeget kérdésfelvetéseivel.”
Virágvölgyi István
szakmai igazgató, Capa Központ
Mari Ornella | ornellmari
Az olasz-magyar származású Mari Ornella (1996) szociológia szakon végzett az ELTE-n, fotózni azzal a céllal kezdett el 5 éve, hogy feltárja saját identitását, a nőiséghez fűződő viszonyát. 2021-ben nyert felvételt A MOME-ra, készülő diplomamunkája a borderline-nal küzdő fiatal nők problémáira, útkeresésére, lélektani jellegzetességeire fókuszál amellett, hogy társadalmi szinten is fontos, olykor kényes kérdéseket is felvet a nemek egyenjogúságával, a nők saját testükhöz fűződő viszonyával, és a feléjük támasztott irreális társadalmi elvárásokkal kapcsolatban.
„Mari Ornella fotóiban ugyanolyan hangsúllyal jelenik meg a kontroll és a kontrollvesztés; képei bár megrendezettek, mégis a szétesés, a szétcsúszás pillanataiba nyújtanak betekintést. A kissé fennakadt szemek, a hajnali félrészeg grimaszok és a gyönyörű, fiatal arcok tekintetei mögött újra és újra felsejlik valami a megkerülhetetlennek és leküzdhetetlennek tűnő sötétségből. Wanna Be My Lover című legújabb sorozata a női identitáskeresés, valamint a nők férfiak által történő önmeghatározásának kérdéseivel foglalkozik. A személyes tapasztalatokból és traumákból kiinduló sorozat központjában a művész férfiakhoz és saját apjához fűződő viszonya, a borderline személyiségzavar jellegzetességei és a kontrollálhatatlan érzelmi állapotok következményei állnak.”
Szalai Borbála
galériavezető, Trafó Galéria, Budapest
Simon Zsuzsi | zsuzsisimon.hu
Simon Zsuzsi (1988) képzőművész Budapesten él és dolgozik. 2015-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. Kutatási területei közé tartozik a feminizmus, a testkép és az aktivizmus. A nők világról alkotott képe különösen fontos szerepet játszik a művészetében. Munkáiban női test és a vele szemben támasztott társadalmi elvárások vizsgálatával foglalkozik, valamint azzal, hogy hogyan érzik magukat a nők a testükben és milyen külső tényezők befolyásolják a testükről alkotott képüket. A humor, a provokáció, az irónia vagy éppen a kíméletlen őszinteség eszközeivel igyekszik a tabu témákat megdönteni. Projektjeiben több nővel dolgozik együtt az egymásért való kiállás jegyében, illetve azért, hogy minél több figyelem irányuljon a munkái által felvetett témákra. Jelenleg a női témák mellett elkezdett férfikutatással foglalkozni. Női nézőpontból vizsgálja a férfi viselkedést, szereteorípiákat és a férfi múzsa szerepét. Konceptuális munkáiban a leggyakrabban használt médium a fotográfia. A Secondary Archive tagja, ami Közép-Kelet Európa nőművészeit gyűjti össze egy platformon, a nagyobb láthatóság érdekében. Az elmúlt években fotósként és videósként működött közre számos független és intézményi keretek között létrejött kortárs művészeti projektben.
„Simon Zsuzsi 2015-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén. Már az egyetemi évek alatt készült sorozatainak fókuszában is a feminizmus és a nőket érintő társadalmi problémák álltak. Ebből az időszakból a Kormányváltásig nem szülök című sorozata a kortárs művészeti mező határain túllépve komoly médiavisszhangot generált. A projekt részeként sok nő hasán megjelent a „Kormányváltásig NEM szülök” felirat, amely reflektált a politikai közbeszéd szexista mivoltára. Simon a diploma utáni időszakban is következetesen folytatta a női fókuszú munkáit, egyre inkább előtérbe került a női test és az ahhoz kapcsolódó társadalom által konstruált elvárások, sztereotípiák. Ezek a témák jelennek meg a Bravo, Posterzine sorozatban, ahol a saját testének azon részeit mutatja be, amelyekkel nem elégedett, az Ugly or Beauty sorozatban különböző testszőr díszeket készített, a Fortis Feminae című helyspecifikus alkotásban pedig a női testszőr növekedésének kultúrtörténet vizsgálja. Legutóbbi, Alexandru című projektjének centrumában rendhagyó módon egy férfi áll, mégis a sokrétű sorozat témája továbbra is a test, amelyen keresztül a nemi szerepeket és sztereotípiákat tanulmányozza. Kevés olyan alkotó van a hazai fotós szcénában, aki ilyen hosszú ideig, ennyire koncentráltan foglalkozik egy fontos társadalmi kérdéssel, mint Simon Zsuzsi.”
Don Tamás
vezető kurátor, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
Szigligeti Balázs | szigligetiphotography
Szigligeti Balázs (1999) 2014-ben kezdett el fotográfiával foglalkozni, az oktOpus Multimédia Intézet Tagintézmény Médiaművészeti Szakgimnázium elvégzése után felvételt nyert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakára, ahol 2021-ben diplomázott. Balázs feszegeti a valóság és a fantázia határait. Lebontja a korlátokat a valóság és az álomvilág, a művészeti fotográfia és a reklám/divat fotózás között. Munkái az emberi testet , annak formálhatóságát, a queer kultúrát , hedonista barátait, az életet ünneplik.
„Szigligeti Balázs alkotói gyakorlatában kiemelt eszközként és kísérleti terepként jelenik meg a fény- és színhasználat. Fotósorozataiban hol a camp esztétika kirobbanó, túlpörgetett, csillogós-mázas vizuális sajátosságait hozza játékba, hol a camp harsányságát „lehűtő”, fekete-fehér képalkotás lehetőségeivel él. One Day We Will All Celebrate Together című 2021-es munkájának központi motívuma a torta, a gyermeki önfeledtség, a szeretet, az életöröm megjelenítője, konceptuális sütikompozícióit az uralkodó szépségideált feszegető portrék egészítik ki. Szigligeti sajátos módon mutat be intuitívan és kiemelt szociális érzékenységgel kiválasztott közösségeket (Laciék, 2019; Golden Lips, 2019; Csodaszarvas, folyamatban lévő projekt). Tizenhat éves kora óta dolgozik a divatiparban, autonóm projektjeiben különleges feszültséget teremt a kiválasztott téma és annak a reklámesztétikát is megidéző megjelenítési módja között. Golden Lips című sorozatában édesanyja barátnőit fotózta, képeivel a szépségipart meghatározó fiatalság-kultusz és az aging ritkán tárgyalt kérdéskörével szembesíti a nézőit.”
Mucsi Emese
kurátor, Capa Központ
Turós Balázs | balazsturos.com
Turós Balázs Budapesten született 1990-ben. 2012-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán. A BA diploma megszerzését követően két éven át dolgozott Angliában a FotoNow közhasznú szervezet csapatával. Miután hazaköltözött, elvégezte a MOME fotográfia mester szakát. Azóta Pécsi József ösztöndíjasként folytatta saját projektjeit. 2015 óta készít fel diákokat a MOME-ra, emellett több mint 10 éve tart analóg fotós workshopokat fiataloknak. 2021-ben a Robert Capa Fotográfiai Nagydíj ösztöndíjasa volt. 2022-ben “A dolgok természete” című munkáját beválogatták a Lodzi Fotófeszitvál versenyprogramjába.
„Turós Balázs tizennégy éves kora óta szervezi életét a fényképezés, a képalkotás köré, akkor is, amikor éppen nem készít konkrét, kézzelfogható műveket, hanem a tapasztalás idejét éli. Az élet hozta történéseket aktuális munkáiba finoman beleszőve jeleníti meg, és bátran vállalja mély érintettségét, megmutatja érzelmi rezdüléseit. Pályája elején társadalmi problémákat helyezett fókuszba, de hamar kiderült számára, hogy sokkal inkább az idő múlásának, az ezzel járó változásoknak, illetve az élet végességétől való szorongásnak a bemutatása foglalkoztatja. Munkáinak alapja a személyiség fejlődéséből és életútjából fakadó témák felvállalása és ezek fotósorozatokban való érzékeny megfogalmazása. Nemrégiben lezárt – bár a folytatás lehetőségét is magában hordozó – sorozatában azokat az időben bekövetkező változásokat mutatja be, amelyek megtöbbszörözik a családon belüli szerepeket: anyák, apák leszünk, de egyúttal gyermekei is maradunk a szüleinknek, vagy éppen nagybácsivá is válunk. Eddigi kvalitásos tevékenysége, következetesen végigvitt projektjei alapján választottuk a Futures tehetségek közé, hogy lehetősége legyen tovább fejlődni még, inkább megmutatkozni a nemzetközi szcénában. Turós Balázs elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakát (BA diploma), majd kis szünettel a mesterszakot is. Háromszor részesült Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjban.”
Csizek Gabriella
az állandó Robert Capa-kiállítás kurátora, Capa Központ
