JELENTÉS – Katalógus

A Jelentés katalógus struktúrája a kiállítások szerkezetét ismétli. A kiadvány az ernyőként funkcionáló bevezető mellett három önállóegységet tartalmaz, amelyben az egyes kiállításokat külön-külön elemzőszövegek kapnak helyet. A négy részre tagolódó katalógusban Esterházy Marcell Jelentéseltolás című kiállításáról Horányi Attila írása, Forgács Péter Jelentéstulajdonítás című bemutatójáról Mucsi Emese tanulmánya, Gerhes Gábor Jelentésfelügyelet című műegyütteséről pedig Mélyi József szövege olvasható.

A kiadvány 4900 Ft-os áron kapható a Capa Központ shopjában.

„Esterházy Marcell Jelentéseltolás című kiállításának munkái az iménti rendben szemlélve több utat is bejárnak: a családi természetű munkáktól a tágabb horizontúakig, sőt politizálókig; a kvázi-autonóm szerzői fotótól és videótól a személyes nyomhagyáson és talált tárgyon át a technikai médiumokig; a modernizmus szemléletmódjától a kortárs hely/zet-specifikusságig és vissza. Ám e kiállítás talán legfontosabb útja a hangtalanságtól-szótlanságtól a hangos beszéden át a személyes hangúmondatokon és egyéni kézíráson át a nyomtatott, személytelen kvázi-igazságokig vezet, és mindenütt azt a kérdést vizsgálja: Miként lehet az eredeti helyzetből kiragadva máshova, másra »tolni« a hangtalanságot, monológot, személyes mondatot, személytelen bölcsességet? És még azt: Mi történik, ha ezt meg is tesszük? Mi történik velünk, azéletünkkel?” (Részlet Horányi Attila Kétlakiság – Esterházy Marcell munkáiról című szövegéből)

„A Forgácsnál már tárgyalt bizonytalanság testvérét is jellemzi. Ez a kitárulkozás velejárója, viselkedésük olyan, mint a kezdősztriptíztáncosé, aki tapasztalat híján még bizonytalan abban, amit csinál. Az életesemények felsorolása, a legbelsőbb gondolatok, tapasztalatok – szintén a bizonytalanságot érzékeltetve részlegesen –hozzáférhetővé tétele, egyönelemző folyamat elejét mutatják. 2015-ből szemlélve hogyan lehet megmondani, hogy mely élmények voltak azok, amelyekhez úgy jutott Forgács és Forgách, hogy azt édesanyjuk ésédesapjuk, tevékenysége tette lehetővé? Vajon egy retrospektívből kitűnik, hogy ezek az élmények hogyan befolyásolták a testvérek művészi fejlődését, gondolkodását – és ilyen módon magát a Pápainé ésfiai című installációt? Ezzel nehéz elszámolni.” (Részlet Mucsi Emese: Sztriptíz (?) – Jelentéstulajdonítás – Forgács Péter nem-retrospektív retrospektív kiállításáról című szövegéből)

„A Jelentés kiállítás terében Gerhes saját életművének következetesésösszegzőfolytatását nyújtja, változatos médiumok, műfajok felhasználásával. A művész a kiállítótérben egy új rend-szimulációt hoz létre, amely magán viseli egyes, magasztosnak tételezett – vallási, nemzeti, stb. – eszményekre épülő rendszerek jeleit és jegyeit, hatalmiérdekek mentén megkonstruált szimbolikáját (ebben az esetben többek között négyes számmisztikáját). Olyan belső világot teremt, amelyben a félelmetesség iróniával párosul. Az irónia Gerhes korábbi munkáinak főtémájához hasonlóan most is a szabad gondolkodás eszköze: terében a néző előtt öltenek formát a tudat alatt ideológiává lett történelmi tapasztalatok.” (Részlet Mélyi József Törékeny nézetek – Gerhes Gábor ideológia-archívuma  című szövegéből)