Joó István köszöntőbeszéde
Tisztelt Ügyvezető Igazgató Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy mielőtt pár szót mondanék a víz szerepéről, valamint a mostani fotó-és videópályázat témáját adó Budapesti Víz Világtalálkozóról, hadd mondjak köszönetet Kőrösi Orsolya igazgató asszonynak és csapatának ezért a színvonalas és szakmailag kimagasló pályázat előkészítéséért és lebonyolításáért!
Úgy gondolom, hogy a negyven országból beérkezett mintegy 740 érvényes pályamű is méltó bizonyíték arra, hogy az idei év legnagyobb hazai diplomáciai eseménye iránt komoly érdeklődés mutatkozik a nemzetközi közösség részéről.
A kérdés természetesen jogosan merül fel, hogy mi köze a művészetnek a vízhez, milyen kapcsolat húzódik meg a két terület között. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy a víz a művészetek egyik központi szimbóluma, fő eleme, mely számos formában jelenik meg a különböző alkotásokban, az egyik legismertebb élet- valamint termékenységi jelképpé válva.
Bátran mondhatjuk, hogy a víz mint az élet forrása egyben mindennek a kezdete, amiből minden lehetséges forma megszülethet, és amibe minden megszületett forma egyszer visszatér.
Számos vallásban a vízben való elmerülés az új életre való feltámadást is jelenti, melynek kapcsán Robert Capa híres fényképe juthat eszünkbe, amelyen Pablo Picasso saját kisfiát, Claude-ot tartja a kezében.
Maga Leonardo da Vinci mindezt úgy fogalmazta meg, hogy „a víz minden természet hajtóereje”, de akár idézhettem volna Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvosunktól is, miszerint „a víz maga az élet és a mátrix, az édesanya. Víz nélkül nincs élet.”
És mindehhez hozzátehetjük, és hozzá is kell tennünk, hogy a víz egyesít és összeköt. A víz generációkon, nemzeteken és kultúrákon belül és között egyesíti az embereket: a víz az együttműködés forrása. Sajnos azonban a vízzel való nem megfelelő gazdálkodás veszélyezteti Földünk valamennyi alapvető természeti folyamatát, melyre egyre több példát látunk.
Az OECD 2015-ös kimutatása szerint világszerte mintegy 860 millió embernek továbbra sincs hozzáférése biztonságos ivóvízhez, és 2,6 milliárd fő nem rendelkezik megfelelő higiéniás (szanitációs) szolgáltatásokkal.
Földünk édesvíz készlete állandó, de ha egy főre vetítjük, a fogyás drámai. Az elmúlt negyven évben a 13 ezer köbméter/fő/év globális átlag 5 ezerre csökkent. A népesedési folyamatok és a klímaváltozás globális vízválsággal fenyegetnek, rendkívüli kihívás elé állítva a vízzel való gazdálkodást.
Egy a klímaváltozás biztonsági kockázataival foglalkozó tavalyi tanulmány szerint a klímaváltozással és az államok instabilitásával kapcsolatos kockázatokon belül hangsúlyos szerepet kap a helyi erőforrásokért való verseny és a határokon átnyúló vízgazdálkodás. Az éghajlatváltozás következtében 2030-ra 17%-kal fog nőni a világ lakosságának aszályjelenségek által érintett része.
A Föld lakosságának helyzetét tovább bonyolítja, hogy az ENSZ előrejelzései szerint 2025-re várhatóan körülbelül 1,8 milliárd ember fog olyan területen élni, melyet „abszolút vízhiány” jellemez. Mivel az emberiség 40%-a határokkal osztott vízgyűjtőkön él, ezen közös és csökkenő erőforrások szabályozott hasznosítása és védelme a XXI. század egyik legjelentősebb nemzetközi együttműködési, biztonságpolitikai kihívása lett.
Mindezt jól tükrözi, hogy a Világgazdasági Fórum tavalyi jelentése az előttünk álló évtized legsúlyosabb kockázati tényezőjeként az ivóvízhiányt nevezte meg. Nem a tömegpusztító fegyvereket, nem az államközi konfliktusokat, hanem az ivóvízhiányt.
A kérdés hazánk szempontjából különösen is kiemelt jelentőséggel bír, miután Magyarország felszíni vízkészleteinek 95%-a külföldi eredetű, így a határon átnyúló vízügyi együttműködés erősítése kulcsfontosságú szerepet tölt be a magyar külpolitikában.
Mindennek kapcsán hangsúlyoznunk kell, hogy hazánk területének negyedét árvizek veszélyeztetik, melynek következtében a veszélyeztetett terület aránya az európai országok között Magyarországon a legnagyobb. Az 1998 óta eltelt 17 évben nagy folyóinkon 9 alkalommal vonult le rekordokat döntő árhullám, holott a megelőző 50 évben mindössze kétszer történt ilyen.
A kihívások és problémák ugyanakkor a hatékony és sikeres megoldások kialakítása felé mozdítanak el minket, mely megközelítést alkalmazva rendezte meg a magyar Kormány 2013-ban a Budapesti Víz Világtalálkozót.
A Világtalálkozó és annak záródokumentuma, a Budapesti Nyilatkozat központi szerepet játszott abban, hogy az elkövetkezendő 15 év nemzetközi fejlesztéspolitikai irányait meghatározó célok között önálló célként jelenik meg a víz.
Mindazonáltal – és ezt az előbb említett nemzetközi tanulmányok is alátámasztják – a nemzetközi közösség itt nem állhat meg, folytatnia kell a megkezdett munkát, különös tekintettel a megvalósítás irányába való elmozdulással.
Ezt a felismerést kívánja segíteni a 2016. november 28-30. között Áder János köztársasági elnök fővédnöksége mellett megrendezésre kerülő Budapesti Víz Világtalálkozó 2016.
A konferencia a fenntartható vízgazdálkodás kulcsszereplőinek, azaz a politikai döntéshozók, a fejlesztésekben érdekelt tőke, a vízipari tudás-technológia, illetve az ügy sikeres társadalmasításában fontos szerepet játszó civil szervezetek képviselőinek találkozási pontja lesz.
Hiszünk benne, hogy 2013 után a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 ismét képes lesz meghatározni azon irányokat és megoldásokat, melyek révén újabb XXI. századi konfliktusok és globális kockázatok helyett a víz az együttműködés, a béke és fejlődés forrása legyen a világ minden fenntartható fejlődésben érdekelt országa számára.
Hogy ez az üzenet sikeresen eljusson minden érintetthez, a művészetnek kiemelt szerepe van, melyhez ezúton is kérem az Önök segítségét, egyben sok sikert kívánva munkájukhoz!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Joó István
A Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 előkészítéséért és a Duna Régió Stratégia végrehajtásáért felelős
miniszteri biztos