ENGLISH
Kezdőlap/ Kiállítások/ Robert Capa, a tudósító

Robert Capa, a tudósító

A Capa Központ az egyik kiállítóterében az intézmény névadójának, Robert Capának a munkásságát mutatja be.

Frissítettük  a Robert Capa, a tudósító című  kiállításunkat! 

A 2017 júniusa óta kiállított fotográfiák pihentetésére műtárgyvédelmi okokból (a fénytelítettségi mutatók alapján) volt szükség. Az újonnan összeállított kiállítás ötven fotográfiája az életút egészét mutatja be.

A kiállított képek közül huszonegyet a kiállításra paszpartuztak, kereteztek, így a Budapesten őrzött Robert Capa – képek gyűjteményből ezek most kerülnek először a nagyközönség elé.

A kiállítás képeit a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Robert Capa Gyűjteményében  található fotográfiákból válogattuk.
Köszönjük a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködését a kiállítás megrendezésében.

 

Robert Capa, a tudósító
Robert Capát (Friedmann Endre, 1913. október 22. – 1954 május 25.) a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet.

Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje.

A világhírt Capa számára a spanyol polgárháborúban, 1936-ban készült, az A milicista halála című fotó hozta meg, de életének egyik legszomorúbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: szerelmének és munkatársának, a lengyel származású fotográfusnak, Gerda Tarónak az elvesztése.

A katonákról, a partizánokról készült, a hétköznapi pillanatokat és a harcokat ábrázoló fotográfiáit – ahogy ez jellemző volt rá – a résztvevő megfigyelő pozíciójából készítette, határtalan empátiával. Ott volt, együtt velük, egészen közel és így születtek a képei. Capa világhírű szavaival: Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.

Capa javaslatára alapították meg 1947-ben Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David „Chim” Seymour fotográfusokkal közösen a Magnum Photos ügynökséget.

Az „etikus kalandorok” – Henri Cartier-Bresson szóhasználatával – által létrehozott, a függetlenséget a legalapvetőbb értéknek tartó Magnum Photos azóta is működik, 2017-ben ünnepli a fennállásának 70. évfordulóját. A világhírű fotóügynökség meghatározó alapelvei mind a mai napig a fotográfiai képalkotás fontosságába vetett hit; az egyéni látásmód tisztelete és a belső iránytű követése a témaválasztás és megvalósítás terén; valamint a folyamatos párbeszéd a fotográfia társadalmi szerepéről, a kép létezésének sajátosságairól.

A magyarországi Robert Capa-képek gyűjteményéről
A 2008-ban megvásárolt fotográfiák révén New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. A Robert Capa életútját bemutató ún. Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozat kilencszázharminchét, a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz.  Ezeket a fotográfiákat Cornell Capa (Robert Capa öccse), illetve Richard Whelan fotótörténész (Robert Capa monográfusa) válogatták ki 1990-1992 között a Capa által hátrahagyott közel 70 ezer negatív közül.

Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben kizárólag ez a három széria nagyítás volt és lesz készíthető. A képek a Capa aláírását utánzó szárazbélyegzőről ismerhetőek fel, amely a nagyítások alatt jobb oldalon látható.

A sorozat – Cornell Capa és Richard Whelan szándéka szerint – az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza, az 1932 és 1954 közötti időszak Capa teljes munkásságát felöleli, szinte az első felvételektől az utolsóig.

Robert Capa, a tudósító
című kiállítás válogatása, az életút egészének mintegy ötven képét tartalmazza, az első megbízások egyikeként készült Trockij beszédét megörökítő képtől egy, az indokínai háborúban exponált felvételig.

A célunk az volt, hogy az életmű egészének esszenciális erejét tegyük láthatóvá.

Ezen kívül, a kiállított tematikai egységek erőteljes felütéseivel – amelyek néhány képbe sűrítve jelenítik meg a történéseket – szeretnénk megmutatni Robert Capa kompozíciós virtuozitását, az alapos, részletekbe menő megfigyelésekből épített képeit és emellett egyedülálló képességét a gyors lefolyású akciók megörökítésében is.

Fontosnak tartottuk azt is, hogy a világhírű felvételek előtt vagy éppen az azok után készült képekkel egészítsük ki a már ismertet, azaz a képek ‘hátországát’ is bemutassuk. A spanyol polgárháború egyik kiállított felvételén az a Federico Borell Garcia látható, aki A milicista halála című képen is, és a partraszállás képei esetében pedig az ott fekvő halottak sorát néző francia halászokról készült fotográfia látható.

Robert Capa sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményekét és a következményekét csakúgy: egy háború sosem az első lövéssel kezdődik és nem is az utolsóval ér véget. Ezek a fotográfiák nem csak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa képként fennmaradt békés pillanatainak őrzői is. (Csizek Gabriella)