Amatőrök a címlapon

30 kép, amely nem rengette meg alapjaiban a sajtófotózást

A kiállítás megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott!

Van még értelme versenyről beszélni a fotós szakma és az amatőr fotósok között? Mivé lett a sajtófotóssá válás álma?

Úgy tűnik, mintha a sajtófotózás folyamatosan válságban lenne – régen a mozihíradók, később a televízió, most pedig a digitális média által támasztott versenyben kell helytállnia: az amatőr fotósok állítólagos bekapcsolódása ebbe a versenybe pedig a sajtófotózás végét is jelentheti.

A mobiltelefonok elterjedésével mára több milliárdan rendelkeznek fényképezőgéppel és kapcsolódnak közösségi hálózatokhoz. Ha napjainkban bárhol a világon valami fontos történik, minden esélye megvan annak, hogy jelen lesz egy szemtanú valahol a közelben, készen arra, hogy elkészítse „az első” képet, azt, amelynek elkészítése a sajtófotósok célja.

A valós események fényében azonban elmondhatjuk, hogy az amatőr képek ritkák, és nem tapasztalhattuk az amatőr fotográfia hatalmas megugrását. Nem lett minden szemtanúból fotográfus.

A híranyagok összeállításakor megszokott gyakorlat, hogy szemtanúk beszámolóit is felhasználják – hogyan lett hát a szemtanúk vizuális beszámolójából a sajtófotós szakmát veszélyeztető rém?

A globális pénzügyi válság és a hétköznapi állampolgárok közéleti eseményeket megörökítő tevékenységének utópisztikus képe nyomán egy külön érvrendszer jelent meg és nőtte ki magát a médiában, amelyet felnagyított a hivatásos sajtófotósok által érzett őszinte elismerés, és úgy tűnt, hogy ez lesz a válasz a feltett kérdésre.

Az Abu Ghraib börtönben készült fotók látványos botrányt robbantottak ki, és néhányan úgy gondolták, ez lesz a történetmesélés legújabb módja. A szakma képviselői zavarodottan és rémeket látva néztek össze, és az ügynökségektől a szakszervezeteken át a szakmai szövetségekig mindenkinek volt véleménye. Az amatőr fotográfusok ideális bűnbaknak bizonyultak.

Ahogy gyengül az interneten keresztüli aktív politikai befolyás iránti lelkesedés, és helyét lassan átveszi a „big data” iránti kritikus hozzáállás, egyre kevésbé tekintenek vetélytársként az amatőr fotósokra. Az eddigi fenyegető konkurencia egyszerűen a közelben lévő bámészkodó lett, a szemtanú, aki a sajtó számára vagy hasznos, vagy nem. (Ennek egy példája az eszméletlen állapotban megtalált Darius nevű roma tinédzser, akit Franciaországban támadtak meg és hagytak ott meghalni.) Az okostelefonok széles körű használata ellenére az amatőr fotósok nem váltak valódi fenyegetéssé, hanem egy alternatív média keretein belül találták meg a helyüket.

Az amatőr fotósok „hatalomátvétele” miatti félelemből nem marad más, mint egy – nem kevéssé szimbolikus – jelzőtábla a hagyományos újságírás elé is nagy kihívást állító, jelentős technológiai és gazdasági változások útján.

Samuel Bollendorff & André Gunthert kurátorok

Társkurátor: Virágvölgyi István