André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei
A kiállítás megtekinthető:
2022. július 2-től
Kedd–péntek: 14–19 óra
Szombat–vasárnap: 11–19 óra
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
Capa Központ
Kurátor: Kincses Károly
A történet nem ma kezdődött. 1899-ben hozták szülei a kis Kertész Bandikát először Szigetbecsére, rokoni látogatásra. Nagybátyja, Klöpfer (Klopfer) Mihály tehetős szőlősgazdaként a ráckevei hitközség egyik elöljárója volt, akiről a Magyar Zsidó Lexikon azt írja, hogy „Klopfer Mihály szőlőgazdaságai számottevő tényezői Ráckeve gazdasági életének”. A Klopfler-család felmenői közt neves személyeket is találunk, így például Klopfer Ignácot, aki az óbudai, majd a Dohány utcai zsinagóga kántoraként szolgált. De térjünk vissza a Csepel-szigetre! Klöpfer Mihály – ki gondolta volna akkor – döntő hatással volt a kis Andor művésszé érésére is: szigetbecsei házának padlásán, akkurátusan összekötve, évfolyamonként, fametszetekkel, litográfiákkal illusztrált régi, német képes családi magazinokat talált a gyermek Kertész. Melyikünknek nincs ilyen élménye, a nagyszülők poros padlásán régi újságokat lapozni, elfeledett kincseket fellelni? Ő sem volt ezzel másként. „Leutaztam Szigetbecsére a nagybátyámhoz. Felmentem a padlásra és elkezdtem ott kutatni, régi lapokat találtam, mint a Die Gartenlaube, sok képpel. A képek nagyon tetszettek… Mikor megtaláltam a régi lapokat, ösztönszerű volt, azt éreztem, hogy én is szeretnék felvételeket készíteni. Elhatároztam, hogy majd később, ha lesz pénzem, veszek kamerát, és azt csinálom, amit akarok. Ösztönösen elkezdtem komponálni, megtanultam a pillanatot észrevenni.” Szigetbecse és a környéke minden más magyar településnél fontosabbá vált számára az idők során. „Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.” Az első látogatását aztán húsz éven keresztül nagyon sok követte. Utoljára a halálát megelőző évben, 1984-ben járt itt.
Kertész sokat kapott a falutól, olvashattuk. Ez a falu pedig Kertésztől lett becses. Ha valaki ebben az országban, Európában, Japánban vagy Patagóniában hallott már valamit Kertészről, akkor hallott Szigetbecséről is. Kevés magyar kisfalu mondhatja ezt el magáról. Ennek fényében lehet sütkérezni, lehet az előnyeit élvezni, de tudhatóan kötelezettségeket is rótt és ró az itt élőkre. A törlesztési folyamat 1984-ben kezdődött. 1984. március 10-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként Magyarországra jött a fotográfus. Két nappal később ellátogatott Szigetbecsére. Ekkor írta az alábbi sorokat: „Itt vagyok a gyermekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok arra a gyönyörű emlékekre, mik ide kötnek. André Kertész Sziget-Becse 1984. márc. 13.” A falu akkori elöljárói kiállítást nyitottak meg a képeiből, körbevitték őt a falun, s felajánlották, hogy létesítenek egy Kertész emlékházat, melyben egy berendezett vendégszoba mindig a fotós rendelkezésére áll, ahányszor csak Magyarországra jön. Szembe kell nézni a ténnyel: ez a kis, Ráckeve melletti falu volt Kertész köldökzsinórjának az a pontja, ami Magyarországhoz kötötte, élete utolsó pillanatáig.
Az említett séta kezdetén Kertész is bizonytalankodott a régi házat keresve, időközben ugyanis Klöpfler Mihályék régi házát lebontották, helyére újat építettek. Még az is kérdéses volt, hogy a telkek ugyanúgy helyezkedtek-e el annak idején, mint ma. A keresett épület Wandracsek Mártonék jelenlegi háza helyén állt, s bár az épület új, a pince, amelyben Kertész gyermekkorában járt, valamint a kerítés nagyrészt őrzi eredeti formáját. Szó szót követett, az nem volt alkalmas, ezért kiválasztottak egy házat a falu közepén, melynek udvarán szép gémeskút állt. „Műszaki leírás a Szigetbecse, Kossuth Lajos u. 34. (Makádi út 40.) sz. alatti lakóházról. Az épület adatai: beépített alapterülete 110,35 nm, belső lakótér magassága 3,20 m. Az épület helyiségei: nyitott folyosó, közlekedő folyosó, konyha-fürdő, szoba, szoba, kamra (éléstároló), kamra (külső tároló)…” Így folytatódik a szakszerű műszaki leírás egy parasztházról, melyből 1984-ben halt ki utolsó lakója, s az örökösök, a három Riedl-testvér, eladták Ráckeve Városi jogú Nagyközségi Közös Tanács Vb részére az épületet az André Kertész Emlékház kialakítása céljából. Itt hangzott el Kertész ígérete, hogy a helyreállított épületben kialakított galéria számára félszáz eredeti képet ajándékoz. Elsétáltak a Becsei-tóhoz is, ahol elkészítette utolsó szigetbecsei felvételét. Később az ígért ötven képet még megtoldotta hetvennel, ezt küldte haza Szelényi Károly fotográfussal New Yorkból.
1985. szeptember 29-én New Yorkban meghalt André Kertész.
1987. május 30-án befejeződött az átépítés és megnyílt a szigetbecsei André Kertész Emlékmúzeum, a Makádi út 40. szám alatt. A múzeumot megnyitása után besorolták a megyei múzeumi szervezetbe, ami – valljuk meg – nem vált a Kertész-múzeum hasznára. Nem fejlesztették, nem propagálták kellően – volt egy teremőr, aki takarított is, oszt annyi. 1994-ben az ismét önállóvá vált Szigetbecse önkormányzata vette kezelésébe a múzeumépületet, valamint az ajándékba adott, immár csak egy híján százhúsz Kertész fotót, a New Yorkból ideérkezett bútorokkal, relikviákkal együtt. A múzeum felújításával és emléktábla avatásával emlékeztek meg Kertész születésének százéves évfordulójáról. Április 9-én újra megnyílt az André Kertész Emlékmúzeum, ahol a képeknek az eredetivel mindenben egyező, reprint másolatai kerültek kiállításra. A kisteremben bemutatták az André Kertészt ábrázoló portrékat is. A házban pedig a Kertész-fotográfiák bemutatása mellett alkalmanként alkotókat, kutatókat is fogadnak, beteljesítve ezzel az alapító szándékait. Most pedig 2021-ben ezekből a Kertész által ajándékozott fotókból nyílik kiállítás itt a Capa Központban. Nyolcvansok év után ismét találkozott a két fotográfus, hogy megmutassák, ők maguk ugyan már elporladtak, de életművük, emlékük addig marad fenn, míg az emberek tudják, mi az a fénykép, kik voltak a nemzetközi fotográfiai szcéna legmeghatározóbb alakjai. Robert Capa fotográfiái a Központ alsó szintjein, Kertész válogatott fotói az emeleten, s így mondhatni – itt és most – helyre is állt a világ rendje.
Kincses Károly
kurátor
