Bartha Máté – Kockavető

Megnyitó: 2025. április 2, szerda, 18:00
A kiállítást megnyitja: Básthy Ágnes, szociológus
A kiállítás kurátora: Csizek Gabriella
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - 8F Galéria (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)
Megtekinthető 2025. Június 1-ig, minden nap 9 és 19 óra közt.

“Vissza akarok térni a régen elhagyott szülői házba, hogy még egyszer, utoljára a hatalmas, Dunára nyíló ablakhoz állva nézhessem az vízen tükröző aranyszínű napfényt.” Ez a vágyakozás áll a Kockavető, az emlékezet és a véletlen által formált fotográfiai zarándoklat középpontjában.

A Budapest Fotográfiai Ösztöndíj támogatásával megvalósított projektben szüleinek nagyon fiatalon való elvesztését dolgozza fel Bartha Máté a hátrahagyott fényképek, rajzok, naplóbejegyzések és visszatérő álmainak vizsgálata mentén. Ezeket a töredékeket útikalauzként használva járja be szülővárosa minden kerületét, hogy egy új, múlt és jelen határán álló személyes mitológia építésére tegyen kísérletet. 

A fotográfus útja kockadobás által irányított játékként bontakozik ki kerületről kerületre. A véletlen által meghatározott helyszíneken pedig az archív anyagokkal összefonódó, gyerekkora óta lejegyzett álmaiból – amelyben a néma várost elnyeli az árvíz, vagy egy sötét bérház végtelen folyosóin bolyong – kiindulva készíti képeit.

A maga módján próbál értelmet adni a vele történteknek, a szétszórt emlékek közt új kapcsolatot teremt, a várost orákulumként használva mintázatot keres a sors látszólagos önkényében. Az út abban a rég eladott lakásban ér véget, ahol gyermekkora kezdődött és ahol szülei élete véget ért – nyomon követve a láthatatlan szálakat, amelyek az emlékeinket örökre összekötik a hellyel, ahol megszülettek. 

“Kísérjenek kedvenc dolgaim, a reggeli köd, a busz ablakán beszűrődő napfény, és az emberek, akiket annyira szeretek, miközben alámerülök titkos városomban. Rajzolja ki a véletlen az utamat ezúttal is, ha már a kezdetektől fogva velem volt.”

Bartha Máté 2023-ban nyerte el a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat, amely lehetőséget teremtett számára, hogy egy teljes éven át kövesse a város életét. Mindezt úgy, hogy a város zajló világa saját, belső utazásának közegévé, keretmeséjévé is vált.  Mindkét valóság hatással volt a másikra, a másikról alkotható képekre, s ebben a változó irányú viszonyban járta a fotós megismerés ösvényét és tárta fel neki magát a város, amelynek “vagyunk lakói és neve is van Budapest.” (Cseh Tamás- Bereményi Géza).

Miközben a  külső és a belső élmények egymás kivetülésévé váltak, nem csak fotók, hanem mélyebb felismerések is születtek az alkotóban.

Bartha spirál vonalban indult el a város szélétől a XXII. kerülettől a város közepe felé, egy V. kerületben lévő Duna-parti lakásig: útvonalának végpontjait két családi tragédia helyszíne határozta meg. Az elindulás és a megérkezés e két sarkalatos pontja közé tervezett út bejárása során figyelmének középpontjába a sorsot alakító láthatatlan erővonalakat helyezte, a város közösen használt tereiben megjelenítve személyes történetét.

Tudatosan felépített zarándokútját meghatározott szabályok szerint járta végig. Minden kerület mértani közepe volt az adott kutatási-alkalom kiindulópontja és két nyolc oldalú kocka dobásával határozta meg a továbbhaladás mikéntjét: az egyik az irányt, a másik az indulóponthoz való távolságot adta meg. Ezeket az irány-távolság koordinátákat rajzolta aztán a térképre, mint a város és saját közös nyelvének titkos jeleit, amelyek konkrét helyszínekhez és elkészült képekhez köthetőek.

A kereséshez csak a közösségi közlekedést használta, de a kerületeken belül már alapvetően csak gyalog ment. A városi táj részeként tekintett magára és a másként-közlekedést is azért választotta, hogy így ne a megszokott módon legyen benne, ne a szokásos módon létezzen a városban. Telefont sem használt, hogy teljesen az itt és most-ra összpontosíthasson, és így megnyithassa magában belső érzékelőrendszerét – amellyel nem csak a város bontakozik ki számára új dimenziókban, hanem ezekben múltja összefüggésrendszere is kirajzolódik.

Kísérőként egy gyermekkori rajzokat, régi fényképeket, emlékeket tartalmazó füzetet vitt magával. Ezt inspirációként is használta, újra meg újra végiglapozta a a különböző helyszíneken, hogy új és új kontextusokban újraértelmezhesse őket.

A város megismerésének ezzel a módszerével nemcsak különleges viszony alakult ki Budapest és egy lakója között hanem a város befoglalója is lett a fotós magán mitológiájának.

Bartha Máté a sors véletlenek, örökölt és megélt tapasztalatok bonyolult összjátékát tudta modellezni, egyúttal beleszőni a város lüktető valóságának ezer és ezer hasonló rétege közé.