Capa előtt és után

Magyar fotográfusok háborús képei 100 éve és ma

A kiállítás megtekinthető:
2018. május 17. – 2018. május 29.
Helyszín: Szkopjei Városi Múzeum, Szkopje, Macedónia
Fotográfusok: Bielik István, Csudai Sándor, Dévényi Veronika (Zrínyi Katonai Filmstúdió), Sopronyi Gyula
Kurátor: Virágvölgyi István
Kurátor-asszisztens: Csejdy Borka
Projektkoordinátor: Lugosi Blanka

A magyar hadifotózás két, egymástól 100 évre lévő időszakát bemutató kiállítás nyílik a macedón fővárosban. A Szkopjei Városi Múzeumban látható tárlat a háborús fotózás egyik legkiemelkedőbb alakja, a Capa Központ névadója, a magyar származású Robert Capa munkássága előtti és utáni, azaz XX. és XXI. század eleji, magyar fotográfusok által készített háborús fotókon keresztül kutatja, mennyit változott a fegyveres konfliktusok megörökítésének eszköztára az elmúlt egy évszázadban. Az első széles körben fotografált háborús esemény, az I. világháború dokumentumait a Fortepan digitális fotóarchívum segítségével mutatják be, korunk fegyveres konfliktusait pedig Bielik István szíriai, Csudai Sándor ukrajnai, Dévényi Veronika afganisztáni és Sopronyi Gyula líbiai képein keresztül ismerhetjük meg.

Urai Dezső: Török temető, Macedónia, Szkopje © Németh Tamás/Fortepan

A tárlaton először mutatjuk be Szkopjében Urai Dezső első világháborús haditudósító Macedóniában készült fotóit. Egy magyar gyűjtő vásárolta meg Urai unokájától a képanyagot, ő adományozta a hétköznapi emberek mindennapjait megörökítő fotókat a Fortepan archívumnak.

„A fotóriporterek ma már nincsenek arra kárhoztatva, hogy favázas fényképezőgépet és a hozzá tartozó súlyos üvegnegatívokat cipeljenek magukkal az amúgy is embert próbáló küldetésükön. E technikai fejlődés másik haszonélvezői pedig mi, befogadók vagyunk, hiszen tagadhatatlanul közelebb kerültünk a korábban technikailag megörökíthetetlen, például túl sötétben vagy túl gyorsan lezajló mozzanatokhoz. Ugyanakkor a XX. század elején szinte mindenki pózolt, aki megállt egy kamera lencséje előtt és a ma embere is nagyon tudatosan viselkedik, ha fényképezik, mégis érezzük a két viselkedés motivációja közti szakadékot. Az is tetten érhető, hogy például egy hadifogoly lefotózása már akkor is bizonyítékul szolgált a másik felett aratott győzelemről, amely a fényképezőgépet is fegyverré avatta. Tehát már az első világháború alatt is tisztában voltak a fotográfiák erejével, létezett is hivatalos katonai cenzúra, de a felek közel sem vívták a maihoz hasonló tudatossággal a kommunikációs csatát.” (Virágvölgyi István)

A kiállítás rendezői köszönik Magyarország Szkopjei Nagykövetsége, a Fortepan fotóarchívum és a Zrínyi Katonai Filmstúdió nagylelkű közreműködését.