Kortárs vetített képek

A kiállítás megtekinthető:
2013. december 3. – 2013. december 31.
hétköznap 14 és 19, hétvégén 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ
Kurátor: Telek Balázs

Pontosan 1001 alkotás érkezett be arra a pályázatra, amelyet az újonnan megnyíló Capa Központ írt ki első kiállítási anyaga összeválogatásához. A számmisztika felől közelítve mesés ez az egybeesés. Ha a művészettel kapcsolatban mitologikus időben gondolkodunk, akkor a misztikának kiemelt helye van ezen a kiállításon, ahol az alkotások nem a hagyományos papír alapú formátumban láthatóak, hanem különböző vetítési eljárásokkal jelenítődnek meg. A projekció mögöttes jelentései különösen felerősödnek a kiállításban, ha a katalógusban utána olvasunk a médium történetének Siegfried Zielinski és Peternák Miklós tanulmányaiban. A kiállítás kurátoraként azonban azt remélem, hogy mindez a megnyitó után már csak jól hangzó emlékfoszlány, átlényegülő részlet marad, és sokkal inkább a kiállítási anyagban fellelhető alkotások üzenete és fénye ragyog tovább a befogadók emlékezetében.

Egy rendkívül összetett tematikával rendelkező kiállítás létrehozásának kezdeti szakaszában írom ezeket a sorokat, egy olyan izgalmas pillanatban, amikor a kiállításra kerülő konkrét pályaművek és az együttműködő, meghívott alkotók listájával már rendelkezve, teret kell adni a műveknek. Írásom születésekor egyelőre minden, a tárlatra vonatkozó leíró részlet fikció. Egy forgó, sokrétű és változatos megjelenési formájú, mozgó- és állóképeket is felvonultató kiállítási anyag esetén az átlagosnál erőteljesebben jelentkezik az a kihívás, hogy minden alkotás úgy legyen optimális formájában bemutatva, hogy a művek egymásmellettiségükkel újabb kontextust teremtve egyszersmind megtartsák az individuális alkotói szándékot is.

Igazán különleges lehetőség kizárólag olyan képekkel foglalkozni, amelyek „anyagtalanul”, nem megfogható, tárgyiasult formában jelennek meg, hanem valamilyen felületről reflektálódnak, esetleg átvilágítva vagy apró világító képpontok milliói által kirajzolódva jelennek meg előttünk. Az válik ily módon érzékelhetővé, hogy a képek részben vagy teljes mértékben felszabadíthatók tárgyiasult kötöttségeiktől. Láthatjuk őket megfoghatatlanságuk szabadságában tündökölni, röpke vagy hosszabb folyamatban kiteljesedő vizualizációk, álomképek, emlékképek, fantáziák – és időnként az emberi próbatételek, drámák, borzalmak kitörölhetetlen fénylenyomataiként. A vetített képek magukban hordozzák a vizualitásnak azt az eredendő ősállapot jellegét, amely mindenféle high-tech, virtuálisan valós, 3D és egyéb hatások nélkül is lebilincselik és foglalkoztatják a mindenkori emberi elmét. A sötét térben megjelenő álló- vagy mozgóképek, minden egyéb mondandójuk mellett vagy ellenére, egy keletkezéstörténetet, ősállapotot, zéró pontot idéznek meg, ami által akarva vagy akaratlanul az óriás kettősség közé szorult apró időtlenség, az örök jelen, a fény által megtermékenyülő és legyőzött sötétség jelképeivé válnak. (Telek Balázs)

Alkotók:
Asztalos Tamás, Balogh László, Birkás Mona, Clifton Stewart, Cserepes Tünde, Csontó Lajos, Drégely Imre, Erdős Gábor, Gáti György, Hajdú D. András, Hegedűs 2 László, Hirling Bálint, Illés Barna, Illés Katalin, Károly Sándor Áron, Kende Tamás, Kratochwill Ferenc, Kurucz Árpád, Lakatos Benedek, Liina Siib, Lisztes Edina, Lucy Harris, Magócsi Márton, Matos Gergő, Mátrai Péter, Mudra László, Nagy Barbara, Nemcsik Dávid, Pályi Zsófia, Rácmolnár Milán, Rajcsányi Artúr, Ryan Spencer, Sam Jury, Schild Tamás, Sopronyi Gyula, Sopsits Árpád, Szabó Balázs, Száraz Kata, Szekeres Szilvia, Szilágyi Lenke, Szőnyi István, Tajti Krisztián, Tuba Zoltán, Walton Eszter, Zagyvai Sári