Halász Dániel: Határvidék

A fénykép néma. Nem társul hozzá hangsáv, amikor érzékeinkre hat. Csakhogy az egészséges agy rendelkezik bizonyos szinesztéziás képességgel. Képes meghallani a látványt. Mint a nagyothalló, aki megtanul szájról olvasni. Lát egy tátott szájú, fogait kimutató kutyát, és hallja az ugatást. Halász Dániel Határvidék című sorozatának képei olyan ambient-felvételek, amelyek nem egy kép mellett párhuzamosan létező, hanem egy, magukba a képpontokba kódolt hangsávot tartalmaznak. Az ambient hangfelvételekből gyakran inspirálódnak zeneszerzők is (lásd plédául a kifejezés meghonosítójának, Brian Eno-nak Music for Airports című albumát), a helyszíni felvételeket és atmoszférát erős gondolati vagy érzelmi töltettel ruházva fel. Ilyen attitűddel rendelkező fotográfus Halász Dániel, aki ebben a gyűjtésben Budapest közigazgatási határát járja körül. A mintegy százötven kilométer hosszú kerület igen sokféle arculatú szakasszal rendelkezik.

Hogy ez nem csak zeneszerzéssel ér fel, hanem költészettel is, az más kérdés. Képzeljük Budapestet egy tócsának, amely a széleitől a középpontja felé szárad fel. A középpontja utolsó pillanatig tartogat valami sűrűséget, oda menekülnek a cseppek, amelyek félnek az eltűnéstől. A perem menekülése. A periféria hűlt helyei körgyűrűként szorítják egyre kisebb területre a központot. Ez az az alulstilizált nyelv a Halász-képek poétikai beszédformája. Nem ájtatoskodik, pusztán megállapít. Nem finomkodik, hanem mélyen érzékeny. Állhatatosan dokumentál (folytatja, amit elkezdett a falu-sorozatában), egy helyszínelő szívósságával jár utána a dolgoknak.

Elvétve látunk emberi alakokat ezeken a helyken, mert kevés embernek van itt keresnivalója. Marc Augé antropológus megfogalmazása szerint a nem-helyek (non-lieu) azok, amelyekhez nem kötődünk. Átmegyünk rajtuk, ilyenformán átmeneti terek, nincs identitásuk, tehát az ember is anonim marad bennük. A Határvidék terein lokális és globális ötvöződik, találkozik külföld és belföld, túlvilág és földi élet, szárazföld és víz, természet és épített környezet

A „bármi megtörténhet” kényelmetlen érzése lengi be ezeket a tereket. Egy téglával pókhálósra zúzott szélvédő. A tettes még atavisztikus dühének eszközét is otthagyta. Gazdátlan autó, vagy egy bosszúhadjárat áldozata? A tégla arról tanúskodik, hogy a tettes még csak el sem akarta tűntetni a nyomot. Mintha a határterület megengedne ilyenfajta szélsőséges megnyilvánulásokat. Fésületlensége felelőtlenségre biztat. Ez már a civilizáción kívüli föld. Közigazgatási határ. Az eróziós erők által könnyebben kikezdhetőek a szélek. Nyelvem határai világom határai. De talán amit meg tudok mutatni, az könnyebben felszívódik. Átélhetőbb, feledhetőbb: nem-határ.

Láng Orsolya