ENGLISH
Kezdőlap/ Kiállítások/ Május 1. Ruhagyár – Fortepan: Ez a divat!

Május 1. Ruhagyár – Fortepan: Ez a divat!

A kiállítás ingyenesen megtekinthető:
2018. szeptember 20. – 2018. november 11.
mindennap 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ, utcafronti galéria
Kurátor: Csizek Gabriella
Szöveg: Legát Tibor | Design: Sándor Dávid

Megnyitó: 2018. szeptember 19., 18 óra
A kiállítást megnyitja: Török András, a Fortepan Archívum önkéntes menedzsere

A kiállítás a Fortepan és a ZuckerMűvek együttműködésében megjelenő tíz kötetesre tervezett tematikus fotóalbum-sorozat második, Fortepan: Ez a divat! című kötetének képanyagából válogat.

Nincs abban semmi különös, hogy a divatot nevekhez kötjük, leginkább olyan – valóságos – nevekhez, amikhez ma már inkább brand, márkajel, címke vagy szabásminta társul, nem arckép vagy életrajz. Levi Strausstól Christian Diorig hosszú és változatos a lista, sőt ma már magyar neveket is beilleszthetnénk.

Noha a megnevezett divatnak évszázadokra visszamenőleg is vannak legendás alakjai, abban nem lehet vita, hogy mindez az 1950-es évek végétől, az amerikai és a nyugat-európai „jólét” bizonyossága óta öltött tömeges méreteket fogyasztói oldalról, s vált nem csupán egy szűk réteg irigyelt és ámult hóbortjává, hanem a hétköznapok tartozékává. És nem csak nyugaton.

A divat az ötvenes évek végén a szocialista táborba is begyűrűzött, hiszen a sztálinista  gesztusok háttérbe kerülése lehetőséget teremtett, hogy mindenféle lakossági örömforrások fakadjanak: zene, tánc, színes holmik… De az önfeledt, pláne az öncélú szórakozás nem járta, így aztán olyan abszurd kifejezések teremtődtek, mint például a szocialista divatipar. Noha a szocialista divat szókapcsolat egyedit sugallt, valójában csak hitvány és halovány utánzat lehetett; a termék még rendes címkét sem kaphatott. A szocialista – így a magyar – divatiparban ugyanis többnyire ugyanazok a nevek köszöntek vissza, mint a nehéz- és egyéb iparokban – gondoljunk csak a Május 1. és Vörös Október ruhagyárakra. Szabályt erősítő kivételnek a maszekokat vagy Rotschild Klára állami szalonját mondhatnánk, ahol a párttitkár asszonyok vásároltak, csakhogy az ott kapható ruhák két-háromszor kerültek annyiba, mint egy havi átlagfizetés. A hazai dolgozó nők előtt egy út állott, hogy kreatívvá váljanak. Mert ha az állami vállalatok termékei borzasztóak, a maszekok költeményei megfizethetetlenek voltak, akkor csak az önmegvalósítás maradt.

És ne feledjük, ezekben az években, a „szocializmus éveiben” jutott a csúcsra Barkács-Magyarország, és e dicsőségből nemcsak férfiak vették ki a részüket. Sőt, talán éppen az ötletes magyar lányoknak és asszonyoknak köszönhető, hogy a régi képek láttán még azt is hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valaha Budapest volt a divat fővárosa. (Legát Tibor)

 

A Fortepan egy folyamatosan bővülő, szerkesztett online archívum, egy önkéntesek által fenntartott, ingyenes, civil platform. Nevét egy valaha világszerte használt fotónyersanyagról kapta, amelyet Magyarország egykor legnagyobb fotókémiai vállalata, a váci Forte Fotókémia Részvénytársaság gyártott. Jelenleg több mint százezer, főként 1900 és 1990 között készült képet lehet megnézni és ingyenesen letölteni az időrendi sorrendbe szerkesztett adatbázisban.