Nyilas Ilona: Múlt századi történetek

A kiállítás ingyenesen megtekinthető:
2019. július 30. – 2019. szeptember 15.
mindennap 8 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ – 8F Galéria
Kurátor: Csizek Gabriella

Nyilas Ilona Múlt századi történetek című kiállításának képei nemcsak a hetvenes és nyolcvanas évek valóságába vezetnek, hanem a magyar fotográfia egyik fontos korszakába is betekintést engednek.

Ezekben az évtizedekben a fiatal művészek útkeresésének és a már kiforrott alkotók művészi tevékenységének a támogatása és az ellenőrzése is ugyanazokban a szervezetekben zajlott. Ezzel együtt is sokkal inkább a párbeszédalapú művek megszületése, az egymásra hatás, a közös alkotás, a gondolatok, kérdések frissessége jellemezte a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját. A kedvtelésből való fényképezés könnyedsége az elméleti kérdésfeltevésekkel ötvöződött a fotográfia útkeresését is megjelenítve.

A szubjektív dokumentarista fotográfia olyan állomása ez az időszak, amikor az egyedi képi megoldások párhuzamba állíthatók egymással és együtt adnak teljes képet a korszak formanyelvi megújulásáról. Ezen fényképek dokumentum tartalma erőteljes, mégis az alkotó világlátása, esztétikai érzéke válik elsődlegessé. A sorozatok, fotóriportok, az egyes képek felvállaltan véleményközlések is a társadalmi folyamatokat, problémákat illetően.

Nyilas Ilona ebben a termékeny, a szabadságot alapvető értéknek tekintő, a fotográfia megújulását kereső és az azt meg is teremtő korszakban kezdett el fényképezni. Érzékenysége, humanizmusa, az emberek iránti tiszta kíváncsisága és szeretete meghatározta és mind a mai napig meghatározza tevékenységét és képeit.

Érdeklődésének fókuszában mindig az ember és az emberi áll, az az egyszeri és soha többé nem létező személyiség, aki akkor, ott és úgy találkozik vele. Az elkészült kép pedig mindkettőjük sorsába íródva létezik aztán már mindörökre. Fényképei esszenciális leírásai a keresésnek, a találkozásoknak és a valóság lehetséges szépségének.

És valóban, ezek innen nézve már múlt századi történetek, de nem a békebeli világ sztorijai, hanem egy, a világra és önmagára kérdező fotográfus, Nyilas Ilona képekbe komponált válaszai. (Csizek Gabriella kurátor)

Lelkesedésem a képalkotás terén negyvenöt esztendeje kezdődött a Práter utcában és Budakeszin, a Filmlaborban, és a mai napig tart. Bár nem mindig alakult úgy, hogy szakmában maradva képeztem magam, mégis mindig a csodák országában jártam, sok szép, szomorú, érdekes dolgot lencsevégre kaptam.

Vándorfotográfusként több ezer családnál jártam, erről experimentális dokumentumfilmet is készítettünk Bíró Irén operatőr-rendezővel Kopogós címmel 1987–88-ban, amelyet az MTV és a Duna TV is bemutatott.

Színházi fotográfusként fényképeztem több színpadi mű keletkezését az első próbáktól a bemutatóig, így a színjátszás berkeibe is betekinthettem, ez volt drámapedagógiai érdeklődésem megalapozója. Később tánc- és drámapedagógiai diplomát szereztem.

A Zsigray Képeslap Stúdió kért fel fotókészítésre képeslapokhoz az ország egész területén. Ez volt az első szabad képeslap-forgalmazó Magyarországon, mely a hatalom kontrollja nélkül működhetett. Több újság számára fotóriportokat készítettem mint szabad szellemű fotográfus. A megrendelt munkák mellett a körülöttem zajló élet impresszióit is igyekeztem megörökíteni.

Mindaz, amit megéltem, ahogy láttam és megörökítettem a világot, inspirált és motivált az alkotóház – ami az otthonunk is – megteremtésében egy kis faluban az erdő közepén. Már több ezren jártak itt, kicsik, nagyok, szépkorúak, fogyatékkal élők. Több népi kismesterség, mint például fazekasság, bőrtárgykészítés kipróbálására van lehetőség. A tanítás és a közös tevékenység során sok élettörténet tárult elém, ami újabb képzés felé irányított, etika, ember- és társadalomismeret egyetemi diplomát szereztem.

Falusi életemet egy újabb váltás követte. London. Ezt a kényszer szülte döntést először nehezen fogadtam el és nem is tudtam Angliában képet készíteni. A múló idő azonban segített és a szívem kitárult erre a világra is, és végül ott is folytattam a fényképezést. Kétlaki életet élek. Alkotóházi munkám legalább olyan fontos, mint londoni tevékenységem.

Megélem s átélem képeimet. Fontosnak tartom az emlékezetet életben tartani képi kontextusként is. Ezekben a képekben történetmesélés, őszinteség, asszociációs hálózat, líraiság van, megfelelési kényszer nélkül.

Három évtizede nem volt kiállításom Budapesten, bár számtalanszor mutattam be munkáimat vidéken, mikrokörnyezetemben, Göcsej és Őrség városaiban, falvaiban és határon túl is.

Utoljára Londonban, 2014-ben a Thames Ditton Library kiállítási részében mutattam be munkáimból egy válogatást. 2015-ben pedig a Richmond and Twickenham Photographic Society – Anglia legrégebbi, 1890-ben alapított fotótársasága – kért fel, hogy mutassam be negyven percben a magam negyven évnyi fotográfiai tevékenységét.

2008-ban jelent meg ez ideig egyetlen könyvem: „Be szép a régi kép, a tiszta…” (Ady Endre: Menekülés az Úrhoz) címmel válogatás múltbéli alkotásaimból.

A mostani tárlat első lépés az életművemet bemutató anyag összeállításának folyamatában.

A kiállított képek néhánya első nagyításaim közül való, a többi pedig Szabó Judit Balogh Rudolf-díjas fotográfus labormunkája. (Nyilas Ilona)