Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 2017
A kiállítás ingyenesen megtekinthető:
2018. február 13. – 2018. március 5.
mindennap 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ – Project Room
Kurátor: Csizek Gabriella
Kiállításépítés: Foncsorozó Egyesület | Fordítás: Bakonyi-Tánczos Vera | Lektorálás: Boronyák Vivien, Gáspár Balázs | Grafikai tervezés, arculat: Halász Gabi
A Pécsi József (1889–1956) fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére létrehozott fotóművészeti ösztöndíjat 1991-ben alapította a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Célja, hogy segítse az önálló művészi tevékenységet folytató tehetséges fotográfusok pályakezdését, alkotómunkáját, művészi fejlődését, és kedvező feltételeket teremtsen a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek létrehozásához. A most kiállított sorozatok is bizonyítják, hogy a fotográfia sokszínű eszköztárát használva minőségi műveket hoztak létre az ösztöndíjat elnyert alkotók.
Az ösztöndíj fennállásának 25. évfordulóján, 2016-ban a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szervezte meg a Pécsi 25. című kiállítását, amelynek az egykori ösztöndíjasok munkáiból rendezett tárlat mellett hiánypótló eredménye az internetes archívum létrehozása. A 2017-ben a másodéves ösztöndíjat elnyert alkotók beszámoló kiállítása mellett az első- és harmadévesek munkái is láthatóak a Capa Központ Project Room termében.
A kiállítást a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel együttműködve a Capa Központ hozta létre. A 2011-ben létrehozott MANK az egyetlen olyan nonprofit gazdasági társaság az országban, amelynek deklaráltan az a feladata, hogy az alkotóművészetet és az alkotóművészeket szolgálja, így többek között szervezi, pénzügyileg bonyolítja, gondozza és dokumentálja a pályakezdést segítő ösztöndíjpályázatokat.
Kiállító művészek: Ficsór Zsolt, Gáldi Vinkó Andi, Kállai Márton, Koleszár Adél, Máté Balázs, Németh Sz. Péter, Nyíri Julianna, Rostás Bianka, Schmied Andi, Vékony Dorottya
A 2017-es Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj nyertes pályázói
I. Ösztöndíjas időszak
Ficsór Zsolt
Nyíri Julianna
Rostás Bianka
II. Ösztöndíjas időszak
Gáldi Vinkó Andi
Koleszár Adél
Máté Balázs
Németh Sz. Péter
Vékony Dorottya
III. Ösztöndíjas időszak
Kállai Márton
Schmied Andi
Ficsór Zsolt: M3
Ficsór Zsolt: M3 – Cím nélkül (2017) | Zsolt Ficsór: M3 – Untitled (2017)
A legtöbb pesti embert foglalkoztató, rengeteg felvetett kérdéssel övezett helyszínt elkezdtem perszonális játszótérként használni, így eljutva egy sokkal tágabb, ezáltal talán helyénvalóbb diskurzushoz. Az új megfigyelői ingereket tudatosan feldolgozó jelenlétem furcsa kívülálló érzetét keltette bennem, törekedtem az események minden pillanatát megélni. Nem a metró funkcionális specifikumát élveztem. Nem utasként voltam jelen, nem siettem, nem volt konkrét úti célom, nem használtam a teret, hanem megéltem. Egy szimpla eszközként működtem, amely obszervál egy meg nem határozott térben. Célom az volt, hogy jelen korunk különböző társadalmi rétegeinek esztétikáról alkotott eltérő fogalmait ütköztetve dolgozzam fel a helyszínt. Arra törekedtem, hogy újraértelmezzem a szépséget, giccset, csúnyát, otrombát, középszerűt, jelentéktelent, relevánsat és irrelevánsat, valamint igyekeztem felvetni a jó és rossz kép közötti különbség problematikáját. Jelen korunk tökéletes táptalaja az előbb említetteknek, hiszen ma már minden stílusirányzat teret nyerhet.
Nyíri Julianna: Kövek
Nyíri Julianna: Kövek (részlet a sorozatból, 2017) | Julianna Nyíri: Stones (from the series, 2017)
A sorozat kiindulási pontja a kőzet mint a földünk és tágabb értelemben vett világunk egyik alapvető építőeleme. E természeti képződmény emberi ésszel szinte felfoghatatlan időintervallumok lassú folyamatainak és változásainak kézzelfogható lenyomatait, múltbéli és jelenlegi történések pillanatképeit hordozza magán. Elsősorban ezeknek a nyomoknak az analízise, a kőzetek különböző előfordulásainak bemutatása és egyben léptékei (kő, szikla, hegy, hegység) közötti strukturális és formai analógia érdekel. Ez a projekt az olyan végtelenül hétköznapi dolgok, mint egy kavics vagy egy táj látványához kötött gondolatok és asszociációk kiterjesztésére törekszik.
Rostás Bianka: Szív szerinti gyermek
Rostás Bianka: Szív szerinti gyermek (részlet a sorozatból, 2016–2017) | Bianka Rostás: Child by Heart (from the series, 2016–2017)
Azt mondják, a családunkat nem mi választjuk. Mi van akkor, ha mégis? Mi történik egy babával, ha a szülei lemondanak róla, mert fogyatékossággal született? Mi a helyzet akkor, ha valakinek a teljes életet és boldogságot egy sérült gyermek jelenti? Hogyan alakul ki egy életre szóló feltétel nélküli kötődés anya és gyermeke között?
Jásper Éva, negyvenhárom éves egyedülálló nőként, titkos örökbefogadás útján fogadta örökbe Tamást. A kisfiúról a szülei lemondtak, mert Down-szindrómával született.
Az örökbefogadott gyermeket szív szerinti gyermeknek is nevezik.
Tamásnak szívkamrai sövényhiány miatt fél éves korában életmentő szívműtétre volt szüksége. Az operáció után komplikációk léptek fel, amelynek következtében a család ismét hónapokra kórházba került. Az orvosok nem egyszer lemondtak a kisfiú életéről. Hónapok elteltével kezdhette csak meg anya és fia azt a közös életet, amelyet már nem az életért folytatott küzdelem határoz meg.
Gáldi Vinkó Andi: Homesickland
Gáldi Vinkó Andi: Homesickland (részlet a sorozatból, 2016–2017) | Andi Gáldi Vinkó: Homesickland (from the series, 2016–2017)
Homesickland munkacímen leadott sorozatom arról a megmagyarázhatatlan furcsaságról szól, amit számomra Magyarország, az otthonom jelent. Az utóbbi években sok időt töltöttem külföldön, elvágyódtam itthonról, azt hittem, máshol van a helyem, a boldogságom. Továbbra sem szeretek sok mindent itthon, de valami megváltozott. Elkezdtem a környezetemet megbocsátással, fura szeretettel figyelni. Nem voltak elvárásaim, nem akartam elérni semmit és elkezdtem turistaként figyelni otthonom. Valami egészen új, meseszerű világot kezdtem felfedezni. Érthetetlen nosztalgia lengi át a hétköznapokat. Olyan, mintha megállt volna az idő egy soha el nem érhető álom és valami általam meg nem élt múlt emléke között. Mindennek súlya, jelentősége van és közben minden mindegy és semmi sem számít.
Koleszár Adél: Wounds of Violence
Koleszár Adél: Wounds of Violence, Maria (2018) |Adél Koleszár: Wounds of Violence, Maria (2018)
Az elmúlt években az emberi erőszakot vizsgáltam munkáimban, azt, hogy annak állandó jelenléte hogyan alakítja át az egyént, az őt körülvevő környezetet és társadalmi struktúrákat. Az évek során egyrészt a New routes of faith című, valamint az előző évben elkezdett tájképeken alapuló sorozatom folytatásán dolgoztam, amely a Wounds of violence munkacímet kapta.
A tájképeken alapuló projekt azzal a céllal indult, hogy az emberi erőszak lehetséges mértékét és hatását szimbolikus, absztrakt formában mutassa be a táj és a városi környezet ábrázolásán keresztül, Közép-Amerika olyan helyein, ahol az elnyomó hatalmak tömeges pusztítást végeztek vagy végeznek. Ebben az évben az volt a célom, hogy még több természeti, városi helyszínt dokumentáljak, több emberábrázolást emeljek a sorozatba, valamint rendszerezzem a szöveges és hanganyagokat, amelyeket a fotózások alkalmával készítettem, továbbá installációs technikákkal kísérletezzek.
Máté Balázs: Beyond the Mark
Máté Balázs: Beyond the Mark (részlet a sorozatból, 2017) | Balázs Máté: Beyond the Mark (from the series, 2017)
A különböző kultúrák találkozása és interakciója egy különösen aktuális társadalmi kérdés. A felgyorsult médiafogyasztás hatására könnyedén véleményt formálunk a saját életünktől és tapasztalatainktól távoli eseményekről és emberekről. Miközben az egyre távolabbi történésekről egyre közvetlenebbnek tűnő élményeink lehetnek, az egyes népcsoportokkal, kisebbségekkel és azok tagjaival kapcsolatos benyomásaink többségét legtöbbször nem empirikus, tapasztalati úton szerezzük, hanem közvetetten, híradások, képek és szövegek formájában. Korábbi munkáimhoz hasonlóan ezúttal is az előítéletek és prekoncepciók vizsgálata áll, illetve az, hogy az előzetes tudásanyag (megléte vagy hiánya) hogyan formálja a befogadás és az értelmezés, vagy magának az érzékelésnek a folyamatát.
Németh Sz. Péter: Határ út
Németh Sz. Péter: Gyál, Határ utca 1., Budapest, Ganzkertváros határán (2017) | Péter Sz. Németh: 1 Határ Street, Gyál, at the border of the Ganzkertváros district of Budapest (2017)
A projekt célja egyszerű: végigjárni és dokumentálni Budapest teljes határszakaszát, azt a képzeletbeli vonalat, amely elválasztja a fővárost a vidéktől, az ország két, elviekben nagyon elkülönülő részét. Mi van ott? Az még Budapest vagy már vidék, esetleg valamiféle átmenet? Van-e értelme ilyesformán a „budapestiség”-nek és a „vidékiség”-nek, ha az út egyik oldalán lakó fővárosi, a másik oldalán lakó pedig vidéki?
Vékony Dorottya: стан
Vékony Dorottya: стан (részlet a sorozatból, 2017) | Dorottya Vékony: стан (from the series, 2017)
Ösztöndíjas projektemben egy közép-ázsiai országot vizsgálok, Kazahsztánt. A kint töltött három hónap alatt az ország társadalmi és kulturális berendezkedésének tanulmányozása volt a célom. Földrajzi fekvését és múltját tekintve is meglehetősen különbözik más posztszovjet országoktól. Az elmúlt száz évben voltak kisebbségben a hazájukban, éhínséget, betelepítést, természeti katasztrófákat túlélve, mégis egy hihetetlen tempóban fejlődő régióról beszélhetünk. Az 1991-es rendszerváltozást követően a demokrácia még mindig csak látszólagos, a paranoia, a régi berögződések, a korrupció, a megfélemlítés, a bizalmatlanság folyamatosan érzékelhető. A nacionalizmusnak egy olyan formája jelentkezik itt, amely jellemzően a posztszovjet országokban jelentkező identitáskereséshez kapcsolható.
Kállai Márton: Széplak
Kállai Márton: A vidék természeti adottságai leginkább az állattartásnak kedveznek. A jószág ellátásában rendszerint a gyerekek is a család segítségére vannak (2017) | Márton Kállai: The natural environment of the countryside provides the most favorable conditions for husbandry. The children are usually involved in taking care of the animals (2017)
Visnyeszéplak a zselici erdőben megbúvó apró település Kaposvártól délre. A téeszesítés és más kedvezőtlen hatások miatt a nyolcvanas évek végére szinte teljesen elnéptelenedett. A kilencvenes évek elején indult el egy folyamat, hogy városi fiatalok, illetve fiatal családok költöztek ebbe az elhagyatott falucskába. A fő vonzó erő a szép természeti környezet, a nyugodt élet és a földdel való közvetlen kapcsolat lehetősége volt. Visnyeszéplak közelében nincsenek ipari létesítmények vagy nagy forgalmú utak. Akik ideköltöztek, egy szebb, tisztább, átláthatóbb, természet közeli élet reményében hagyták ott a városi kényelmet, egyetértve abban, hogy a mai helyzet tarthatatlan és teljes szellemi, lelki megújulásra van szükség. Az ideköltözött családok fontosnak tartják a hétköznapokban is megélt hitéletet, a népi hagyományok megőrzését és továbbvitelét, a hagyományos állat- és növény fajok védelmét és szaporítását. Jelenleg körülbelül százhetvenen élnek itt, a lakosság fele gyermek vagy fiatal.
Schmied Andi: Private Views
Schmied Andi: Private Views (részlet a sorozatból, 2017) | Andi Schmied: PRIVATE VIEWS (from the series, 2017)
A Private Views a kiváltságos életmód, az elit világ tereit igyekszik bemutatni. Schmied Andi lakást kereső magyar milliárdosnak adva ki magát jutott be Manhattan toronyházainak legdrágább ingatlanjai közül több mint harmincba, dokumentálva a belőlük elénk táruló látványt. A projekt idejére egy elképzelt személy bőrébe bújt, akit a második utónevét használva nevezett el: Schmied Gabriella kétgyermekes anyuka, aki antikvitásokkal foglalkozó férjével készül New Yorkba költözni.
Manhattan harmincöt legelőkelőbb felhőkarcolóját látogatta meg, amelyeket egyedi építészeti, esztétikai, politikai és gazdasági értékeik tesznek különlegessé. Fényképeken és videofelvételeken rögzítette a bejárásokat, hogy be tudja mutatni az ingatlanügynökök különleges meggyőzési stratégiáit és a szürreális párbeszédeket, amelyek bepillantást engednek ebbe az elit világba.