Rédling Hanna: COLOR TV, QUEEN BEDS, EXOTIK DREAMS, PHOTO IS:RAEL
PHOTO IS:RAEL fesztivál
A kiállítás megtekinthető:
2022. november 9. – 2022. november 21.
Külső helyszín: Tel Aviv, Izrael
A kiállítás a tel avivi magyar nagykövetséggel és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtal együttműködve valósul meg.
A ‘Color TV, Queen Beds, Exotik Dreams’ című munkám a történelmi és kulturális múltunkkal és jelenünkkel való szembenézéssel foglalkozik, a rendszerváltás körül nyílt magyar panziókon és a személyes önmeghatározásom történetén keresztül.
1989 táján a magyar nemzet – a szüleim generációja, aki akkortájt annyi idős volt, mint én most – napjainkig tartó hatású politikai, gazdasági és társadalmi változásokon ment keresztül. Ennek eredményeképp az egész társadalom hirtelen egy köztes állapotban, liminális térben találta magát; az embereknek egy csapásra kellett megváltozniuk és alkalmazkodniuk az új világrendhez. Egyszerre éreztek eufóriát és izgalmat, félelmet és szorongást a kifürkészhetetlen jövő miatt. Akkoriban a valóságtól való elszakadásuk nyugati trendekről, gazdagságról, életvitelről és elképzelt lehetőségekről szőtt egzotikus vágyálmokban valósult meg. Az ezidőtájt nyílt Magyar panziók egy része sértetlenül és sajátosan őrzi az akkor szocializmusból demokratikus állammá válás közhangulatának különös atmoszféráját.
Az előző év során változás kezdődött az életemben. Bizonytalanná váltam jövőmmel és saját magammal kapcsolatban is, olyan dolgokat kezdtem megkérdőjelezni, melyekben előtte megingathatatlanul biztos voltam. Mintha két ajtó közé szorultam volna, ahonnan nem találtam a kiutat.
Váratlanul erős kapcsolódást kezdtem érezni azokkal a panziókkal melyeket ekkor már több éve gyűjtöttem és fényképeztem. A történelmi múlt és a saját talajvesztettségem összecsengett, a bizakodás és a félelem érzése egyidejűleg volt jelen bennem és magukban a szobákban.
A panziók erős kelet-európai, időtlen, snassz stílusától otthon éreztem magamat. Az olcsó sufnituningos megoldások, a törekvés, hogy elegáns és fényűző hangulatot teremtsenek, nem csak a saját gyökereimre, gyerekkoromra, gyengeségeimre és erősségeimre, hanem sajátos magyar hagyományainkra, ambícióinkra és vizuális kultúránkra emlékeztet. Dolgokra, melyeket nehéz elfogadni, például hogy nem valósul meg nálunk az amerikai álom, hogy nem leszek egy nyugati lány akiből árad a magabiztosság. Ezzel egyidőben kezdtem viszont meglátni a szépséget a kollektív melankóliánkban, a töretlen leleményességünkben, a fanyar humorunkban.
Hogyan válhatnak szerethetővé a sokak által lenézett, snassz dolgok? Hogyan nézhetünk szembe velük és hangsúlyozhatjuk az erősségeiket és egyediségüket azoknak a letagadni kívánt dolgoknak, melyek a múltból újra és újra visszatérnek az életünkbe.
A rendszerváltás panziói olyan helyet teremtettek számomra, ahol jobban megérthettem nem csak saját magamat, hanem azt, hogy honnan jövünk, merre tartunk.
Rédling Hanna
