Sylvia Plachy: Mikor lesz holnap
A kiállítás megtekinthető:
2022. október 20. – 2023. január 8.
Helyszín: Radvila Palota - Radvila Palace Museum of Art, 24 Vilniaus st, LT-01402, Vilnius, Litvánia
Kurátor: Csizek Gabriella
Kislánykoromban minden este feltettem egy kérdését az édesanyámnak: »Mikor lesz holnap?« Nem vártam választ és ő nem is válaszolt. Csak megpuszilt és lekapcsolta a villanyt.” (Sylvia Plachy)
Sylvia Plachy magyar származású fotográfus, aki André Kertész magyar származású fotográfus barátjaként, tanítványaként a XXI. században egyike azoknak, akik újrateremtették a humanista fotográfiát. A Mikor lesz holnap című kiállítás gyermekkorának esti kérdését felidézve vezet végig a hatvan évnyi életművet átfogó válogatáson. Az 1958 és 2018 között készült alkotások megmutatják Sylvia Plachy egyedülálló képteremtő stílusát, ahogy képes megragadni az emberi lét esendőségét, ahogy a pillanatok mögötti történetbe szinte észrevétlenül vezeti el képeinek nézőit. Érzi, ami történik, és ez a történés válik általa képpé, a fényérzékeny papírra leképezett világgá. Fotói sugározzák az érzések esszenciáját. Képei sokkal inkább érzések lenyomatai, mint a tények megmutatásai, úgy dokumentálnak, mintha álmok lennének. Szavak nélkül mondanak el történeteket. Sylvia Plachy lélek-tükröt tart kezében fényképezőgépként.
„Sosem láttam a pillanatot nagyobb intimitással és emberiességgel megtapasztalni és filmen rögzíteni” – mondta tanítványáról és annak képeiről André Kertész.
Sylvia Plachy életrajza
Sylvia Plachy Budapesten született a második világháború idején. Miután a szüleivel az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, New Yorkban telepedett le és azóta is ott él. Díjnyertes fotográfus, fényképei számos privát gyűjteményben és múzeumban megtalálhatóak, mint például: New York-i MoMA, Minneapolis Institute of Art, San Francisco Museum of Modern Art, Houston Museum of Fine Arts, High Museum of Atlanta és a Bibliothèque nationale de France. New York City-ben a Village Voice fotográfusaként ismert, mintegy harminc éven át volt a kulturális hetilap meghatározó munkatársa. Első albumának címét is e hetilapnál vezetett heti rovata, az UNGUIDED TOUR adta; a fotókönyv 1990-ben elnyerte az ICP Infinity díját. További elismerései: John Simon Guggenheim Memorial Fellowship, CAPS támogatás, a Dr.-Erich-Salomon-Preis fotóriporteri életműdíj és a Lucie-díj.
Önálló kiállításai
Whitney Museum, Phillip Morris; Queens Museum, Boca Raton Museum of Art, Minneapolis Institute of Art, valamint galériákban a világ számos részén, mint Berlin, Párizs, Budapest, Manchester, Atlanta, Ljubljana, Tokió, Kolozsvár, Charlottesville, Los Angeles és New York
Könyvei
Unguided Tour, Red Light, Our of the Corner of My Eye, Goings on About Town, Signs & Relics, Self Portrait with Cows Going Home
A munkái olyan magazinokban és újságokban jelentek meg, mint a Vogue, a New York Times, a Metropolis Magazine és a The New Yorker.
Sylvia férje Elliot Brody, történelem professzor, fiuk Adrien Brody színész.
Részlet Peter Róna egyetemi munkatárs/Blackfriars Hall, Oxford University a kiállítás kapcsán írt Krónosz és kairosz című írásából:
„Sylvia Plachy képeit tekinthetjük a krónoszi idő zsarnoksága feletti lázadásnak. Hősies küzdelem bárminemű közvetítés felett annak érdekében, hogy visszaidézze a fotográfus és az általa látottak közötti közvetítés nélküli, közvetlen élmény bűvöletét. Legjobb munkáiban a fotó alanya nincs is tudatában annak, hogy épp fotó készül. Nincs tekintet, nincs póz, nincs előre meghatározott kompozíció. A nagy festményekhez hasonlóan ezek a képek sem a látható vagy a fotós által tapasztalható dolgok rögzítéséről szól, tárgyuk a fotográfus és az alanya közötti mágikus kapcsolat. Ezek nem tervezett találkozások az igazsággal, mely igazságot zsigerileg érezzük meg, még az előtt, hogy a jelentését érzékelnénk. Ez valójában az a zsigeri pillanat, a jelentés megszületése előtt, mielőtt a jelentés tudatunk oly részében rögzülne, amely e képeket az időn túl helyezi el. Ezek a melegséget, meghittséget és egyfajta bájt sugárzó fotók valójában korunk instrumentális racionalitásának lenyomatai. A mély és feltétel nélküli szeretetről mesélnek.”