Szabó Eszter Ágnes: OTTHONKA, ÉDES OTTHONKA
A kiállítás megtekinthető:
2022. december 15. – 2023. január 28.
Külső helyszín: Új Kriterion Galéria (Strada Petőfi Sándor 4, Csíkszereda 530003, Románia)
Kurátor: Mucsi Emese
A kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ közreműködésével jött létre.
Megnyitó: 2022. december 14., 18.00
Szabó Eszter Ágnes intermédia művész alkotói gyakorlata során különféle terek között mozog, amelyekben eltérő szerepeket, perszónákat ölt magára. A legbelső zóna a mentális tér, a művész-gondolkodó tere, itt keletkeznek víziói, ötletei, munkatervei. A következő a privát szféra, az otthon tere. SZEÁ egyik legfőbb szerepszemélyisége a háziasszony, aki a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységeket végez – a gyermekneveléstől a konyhai feladatokon, a mosogatáson át az egyéb otthoni teendőkig – olyan egymástól látszólag független, fizetetlen munkákat, amelyek elengedhetetlenek az emberi élet újratermeléséhez és fenntartásához. Állandóan süt-főz, Superwoman tempóban varr és hímez: hol valóban háziasszonyként, anyaként és feleségként a mindennapi használatra szánt ruhákat; hol saját magát háziasszony-művészként definiálva a különböző múzeumok, magánszemélyek vagy pályatársak gyűjteményébe kerülő falvédőket, bevásárlószatyrokat, kötényeket és konyharuhákat. Időnként a nyilvános térben végzi ezeket a gondoskodási gyakorlatokat – legyen szó a tapolcai piacról, ahol az újrahasznosítás jegyében ruházott fel új funkcióval mások által idejétmúltnak gondolt öltözékeket; vagy a budapesti utcákról, amelyek köztéri gyümölcsfáit szüretelte le, és a különböző kiállítóterekről, ahol ezeket a gyümölcsöket befőzte és cserealappá avatta.
SZEÁ fesztelenül közlekedik ezek között a zónák között, néha otthonkában, néha pedig a Háziasszony-kommandóarzenáljából kikapott kiegészítőket magára véve, az emberfeletti mutatványokra is képes szuperhős-perszóna mögé bújva. Az otthonka és a szuperhős-szett valójában nem is áll távol egymástól: mindkettő védőöltözet, csak míg az előbbi a lakás újra- és újratermelődő porától és szennyeződéseitől véd, addig az utóbbi az extrém külső behatásoktól kíméli meg a viselőjét. Mindkettő burok, második bőr, ami csillapítja az emberi test és a környezete közötti feszültségeket. SZEÁ legnagyobb népszerűségnek örvendő médiuma, a falvédő is egy ezekhez a szerelésekhez hasonló funkcionális tárgy, amely a frissen meszelt falat óvja meg a koszolódástól. A falvédő általánosságban – praktikus használati értékén túl – jellemzően dekorációként működik, akár egy háztartási infótábla, amelyen a felvitt életképek képregényszerű formában mutatják be a házban uralkodó, a családfő által meghatározott hierarchikus rendszert és a nemi szerepeket. SZEÁ sajátos verzióit nézve azonban mintha a hagyományos darabok fonákjával szembesülnénk, például azt a vicces, ironikus és egyben mélyen személyes jelenetet látva fonálból kirajzolva, ahogy a nagymamája, Zalai Imréné éppen találkozik David Bowie-val. Mindegy, hogy hímez, befőz, fotóz, videót vág vagy kenyértésztát dagaszt, SZEÁ virtuóz intermédia művész, olyan alkotó, akinek gondolatai ide-oda cikáznak a különböző kulturális regiszterek, témák és médiumok között. Ezzel a megindító hozzáállással pedig a mikro- és a makroszintek közötti váltás lehetőségére, a hasonlóságok, párhuzamok feltárására, a szabályok megkérdőjelezésére, a hagyományok értelmezésére és újragondolására ösztönzi a környezetét.
BÜRO imaginaire (Mucsi Emese & Szalipszki Judit)
Szabó Eszter Ágnes életrajza
Képzőművész. A Pécsi Tudományegyetem rajz és vizuális nevelés, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán végzett. Megalapította a Hints Institute for Public Artot, ami 2000-től 2010-ig működött. A csoport a múzeumokon és galériákon kívüli, a társadalom különböző csoportjaiban megjelenő művészeti eszközök kutatásával foglalkozott, szociológusok, antropológusok és designerek bevonásával. A 2000-es évek elejétől a magyarországi ökodesign műfaj képviselője, az első nyilvános, közösségi recycling workshopok szervezője és lebonyolítója. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen írt doktori disszertációja, Libertatia címmel a kultúra ideiglenes, független területeinek vizsgálatán alapul, a kalózkodás és a punk attitűd kortárs művészeti kontextusba helyezésével foglalkozik. 2016 óta társszerkesztője a Punk Konyha Fanzine-nak. Csoportos és egyéni kiállítások rendszeres résztvevője, munkái megtalálhatók a jelentős hazai és külföldi magán- és közgyűjteményekben.
