Misztikum – Zeitgeist kiállítás
A Parallel Intersection Budapest 2019 kiállításon a PARALLEL projekt tavalyi, második ciklusban résztvevő fotográfusok munkái négy nagyobb egységbe rendezve láthatóak a Capa Központ Zeitgeist című kiállításán.
A kiállításon résztvevő, fiatal kortárs alkotók a fotográfia eszköztárának széleskörű felhasználásával, különféle technikák és új médiumok együttes alkalmazásával hozták létre munkáikat. Műveikkel korunk, környezetünk aktuális kérdéseivel, problémáival, különböző generációs érdeklődési köröket érintő témákkal foglalkoznak. A kurátori koncepció szerint a Zeitgeist című kiállításon a munkák tematikus felosztásban jelennek meg: a posztigazság, az antropocén, a misztikum és az identitás témakörei alá rendezve. A bemutatott művek összességéből kiolvashatóvá válik az a korszellem, amely irányt ad a huszonegyedik század első negyedében élő emberek gondolkodásának, vágyainak és törekvéseinek. (Gellér Judit és Mucsi Emese kurátorok)
MISZTIKUM
A 21. századi ökológiai katasztrófát előrevetítő tudományos krízis idején a korábban megrendíthetetlennek hitt tények, összefüggések megkérdőjelezhetővé válnak, ezzel párhuzamosan pedig a spirituális, rituális, mágikus gyakorlatokat és más, a fősodorból kiszorított praktikákat újra nagyobb érdeklődés övezi. A fotográfia történetében a spirituális témák legutóbb olyan nagy válságperiódusokban kaptak ekkora hangsúlyt, mint az első és a második világháború időszaka.
A szekcióban bemutatott sorozatok alkotói jellemzően olyan hétköznapi, spirituális, sok esetben szertartásos jelenségeket vizsgálnak, amelyek részét képezik a jelenkori mindennapi életnek. Bizonyos munkák a különböző léptékű válsághelyzetek megélésével és ezzel összefüggésben az önismeret kiemelt szerepével foglalkoznak: a stressz, a szorongás elemzésével és rituális gyógymódjainak ábrázolásával kísérleteznek (Nils Stelte), esetleg a lehetséges megoldásokat rejtő tudatalattiba engednek bepillantást egy hipnózisülés (Louisa Boeszoermeny) vagy egy dél-afrikai sámán (szangoma) által vezetett, az álmokat középpontba állító szertartás (André Viking Andersen) bemutatásán keresztül. A blokkban az (ön)gyógyítási gyakorlatok mellett olyan hétköznapi rituálék is helyet kapnak, mint az egyik legősibb közösségi eseményként ismert, de különböző formában évezredek óta tovább hagyományozódó disznóvágás (Fabio Cunha). Végül ebben a szekcióban is helyet kapnak az intimebb, jellemzően családi körben végbemenő szertartásokat ábrázoló projektek: egy titokzatos privátfotó kalandos történetének feltárása, amely a boszorkányperekről ismert Salemben álló egykori családi házat ábrázolja (Laura Konttinen); a halál, a gyász, az elvesztett személyhez kötődő tárgyak, helyszínek elengedése (Ana Zibelnik), valamint a termékenységgel, a szüléssel, a gyermekvállalással kapcsolatos kockázatok ellen alkalmazott hagyományok, babonák újraértelmezése (Roisin White).
A művészek egy része objektíven, dokumentarista igénnyel készült fotókon keresztül mutatja be az említett kortárs rituálékat, más részük pedig épp azzal kísérletezik, hogy szubjektív nézőpontból, költői megoldásokkal érzékeltesse a nehezen megfogható, misztikus, spirituális témákat. (Mucsi Emese kurátor)
Alkotók: Ana Zibelnik (SI), André Viking (DK), Fábio Cunha (PT), Laura Konttinen (FI), Louisa Boeszoermeny (DE), Nils Stelte (DE), Roisin White (IE)