Capa Központ fejlesztés
A világ első állandó Robert Capa-kiállításának ad majd helyet a kibővülő és megújuló Capa Központ
Közel félmilliárd forintos fejlesztéssel, a volt Tivoli Színház épületével való egybenyitással bővül és újul meg a Capa Központ. A fejlesztések eredményeképp a Nagymező utcai kortárs fotóközpontban jövőre megnyílik a világ első, állandó Robert Capa-kiállítása.
„A kormány döntött a Robert Capa Fotográfiai Központ felújításáról és bővítéséről, és ennek megvalósításához 490 millió forintot biztosít. A támogatás segíti azt is, hogy létrejöhessen a világon első állandó Robert Capa kiállítás” – nyilatkozta Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár Kőrösi Orsolyával, a Capa Központ ügyvezetőjével közös, keddi sajtótájékoztatójukon. A Magyar Fotográfia Napján tartott eseményen az államtitkár köszönetet mondott az igazgató asszonynak eddigi munkájáért és bejelentette, hogy intézményvezetői megbízatását a minisztérium 2021 júliusáig meghosszabbította.
A fejlesztéssel a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ egybenyílik a szomszédos, volt Tivoli Színház épületével és megnyílhat a 2008-ban megvásárolt Robert Capa képek gyűjteményét bemutató állandó kiállítás: ez lesz a világon az első, a magyar származású fotós munkásságát reprezentáló, nem időszaki tárlat. A Nagymező utca 8. szám alatt található épület rekonstrukciója és az intézmény bővítése a tervek szerint jövő őszre, Capa születésének 105. évfordulójára valósul meg.
A környezetbarát technológiával épülő, világszínvonalú kiállítótérben a Robert Capa-mestergyűjtemény legfontosabb képeit állítják majd ki, modern eszközökkel bemutatva a világhírű fotóriporter életét és a képein túlmutató munkásságát: Capa arról is ismert, hogy az ő javaslatára alapították meg az immáron 70 éve működő Magnum Photos ügynökséget.
A Capa Központ az ingatlanfejlesztés révén a világon elsőként adhat teret névadója életművének állandó bemutatásához, így a kibővülő intézmény, a fotó iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan nevezetességként, a jelenlegi 45.000 fős évi látogatószámát többszörösére növelheti. Az állandó élménykiállításon túl a kulturális rendezvények számára az épületben egy korszerű előadóterem – a volt színházi tér – is helyet kap. Az infrastrukturális fejlesztésnek köszönhetően Robert Capa fotográfiai és szellemi öröksége méltó, magas színvonalú környezetben kerül a hazai és a nemzetközi közönség elé, a Capa Központ, mint intézmény pedig hatékonyabban és nagyobb tömegeket elérve működhet a kulturális értékek létrehozása és terjesztése terén, és egy Közép-Európában is egyedülálló vizuális intézménnyé válhat.
„Büszkék vagyunk rá, hogy a Capa Központ hamarosan méltó helyszíne lehet Robert Capa képi és gondolati öröksége bemutatásának,és a hazai és Budapestre látogató közönség számára is egyértelmű látogatói célponttá válhatunk, egyaránt gazdagítva a budapesti kulturális életet és népszerűsítve a magyar művészeti örökséget a világban” – nyilatkozta a Capa Központ igazgatója, Kőrösi Orsolya.
A magyar állam 2008-ban vásárolta meg a Robert Capa-mestergyűjteményt közel 300 millió forintért a New York-i International Center of Photography-tól, amely a magyar származású fotóriporter hagyatékát gondozza, szerződésben vállalva annak elhelyezését egy akkor még létrehozandó fotóközpontban. A budapesti Capa Központ öt évvel később, 2013-ban, Robert Capa születésének 100. évfordulóján nyílt meg a volt Ernst Múzeum épületében. Az új intézmény megalapítását Robert Capa munkásságának népszerűsítése és örökségének ápolása mellett a fotográfia, mint az új generációkat az egyik legerősebben megszólító művészeti ág szakmai szükséglete és a magyar fotográfia valós nemzetközi rangja is indokolta. Az azóta eltelt négy évben az intézmény sikerrel ismerteti a magyar fotóriporterek világszínvonalú tevékenységét, illetve mutatja be fotográfiai kiállítótérként a hazai és nemzetközi klasszikus és kortárs fotográfia legjavát. A Capa Központ emellett szakmai-képzési programjain keresztül kiemelt hangsúlyt fektet a szakma és a nagyközönség fotográfiai ismereteinek bővítésére.
A kilenc éve megvásárolt Robert Capa-gyűjtemény két részből áll: a Master’s Set III sorozat, azaz a 3-as számú mestergyűjtemény 937 db, a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz; ezeket a fotográfiákat Robert Capa öccse, a szintén fotográfus Cornell Capa és Richard Whelan fotótörténész válogatták ki a Robert Capa által hátrahagyott mintegy 70 ezer negatív közül. Szándékuk szerint a válogatás az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza, a magyar származású fotográfus teljes munkásságát felölelő, 1932 és 1954 közötti időszakból. Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben csupán három széria nagyítás volt és lesz készíthető, a New York-i International Center of Photography intézet mintájára Európában és Ázsiában is létrejövő fotográfiai központok számára. A gyűjtemény másik része a 48 fotót tartalmazó ún. vintage-gyűjtemény. Természetesen a gyűjtemény kezelése mind szakmai, mind gazdasági szempontból is együtt indokolt. A 2013-ban megnyílt Capa Központ minden tekintetben megfelel azon kritériumoknak, amelyek alapján a megvásárolt Capa képek – már a vásárláskor felmerült igényeknek megfelelően – méltó helyre kerülhetnek, a Magyar Nemzeti Múzeum pedig támogatja az állandó kiállítás létrejöttét és a teljes gyűjteménynek a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központnak való átadását.
A Budapesten Friedmann Endre néven született Robert Capát (1913-1954) a XX. század több háborújának egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt, köztük a spanyol polgárháborút, a II. világháborút és az első arab-izraeli háborút is megjárt Capa tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott. A frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre, és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje. A katonákról, a partizánokról készült, a hétköznapi pillanatokat és a harcokat ábrázoló fotográfiáit – ahogy ez jellemző volt rá – a résztvevő megfigyelő pozíciójából készítette, határtalan empátiával. Tőle származik a híres mondás is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”
Háttérinformációk:
Robert Capa / Friedmann Endre
1913. október 22-én született Budapesten jómódú szülők második gyermekeként, utána következett Kornél, aki később Cornell Capaként vált ismertté. Baloldali értelmiségiként Budapestet hamar el kellett hagynia, 1931-ben érkezett Berlinbe, ahol a Deutsche Hochschule für Politik tanfolyamaira járt, és a Dephot Fotóügynökségnél helyezkedett el. Első fényképezőgépét Kepes Györgytől kapta. Berlini beilleszkedését Kepes György mellett pesti barátja, a később híressé vált Besnyő Éva segítette. 1933-ban Berlinből is tovább kellett költöznie, Párizsban telepedett le, ekkor André Kertész állt mellé, de Gisèle Freund, Chim, Henri Cartier-Bresson is jó ismerősei közé tartozott. 1934-ben szánta el magát a névváltoztatásra, ettől kezdve Robert Capa-ként szignálta képeit. Az 1932-ben készített egyedülálló Trockij-sorozata óta neve jól csengett a legjobb képes folyóiratok körében is, a Vu, a Regards és a Life magazinok közölték a képeit. 1936-37-ben részt vett a spanyol polgárháborúban, ekkor készítette az őt halhatatlanná tevő, A milicista halála című felvételét. 1938-ban hat hónapot töltött Kínában a japán megszállás idején, majd Párizs, Spanyolország következett. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A II. világháború kitörése után Angliában, Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Németországban fényképezett, többek között nevéhez fűződik az amerikai partraszállás megörökítése is. 1947-ben John Steinbeckkel hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. 1947-ben többedmagával megalapította a Magnum Fotóügynökséget, amelynek vezetését halála után testvére vette át. Ez évben Törökországból, Izraelből küldi felvételeit. 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon. 1954-ben a Life magazin felkérésére Indokínába utazott, ahol egy akna okozta halálát. Testvére Kornél/Cornell 2010-ben bekövetkezett haláláig gondozta hagyatékát.
A művész helyett a fighter kifejezéssel illették: „harcos” mondták, hiszen fiatalkorától kezdve a háború, háborúk határozták meg az életét. Tizennyolc év alatt öt háborúban vett részt, vonzotta a veszély, bár gyűlölte a háborút, amely majd az életét is követelte. Mottója szerint: „If your pictures aren’t good enough, you aren’t close enough”, azaz a témához közel kell menni, csak úgy hiteles. Elkötelezett (concerned photographer) fotográfus volt, mindig az áldozatok oldalára állt. Klaus Honnef művészettörténész szerint mitológiai magasságokba emelkedtek képei és témái, miközben ő csak megörökíteni akart. A valóságot örökítette meg, nem a rémségeket, s bár a szenzációs lehetőségeket kereste, a képei humánusak és emberi érzéseket kiváltók. Képeinek főbb helyszínei: spanyol polgárháború, Japán inváziója Kína ellen, az első arab-izraeli háború, a II. világháború, Kelet-Európa, Indokína.
International Center of Photography
Cornell Capa testvére, Robert Capa halála után, majd barátai, Werner Bischof, David Seymour (Chim) eltávoztával úgy érezte, valamit tennie kell e hagyatékok megmaradása érdekében. Előbb Bischof özvegyével és Chim húgával hoztak létre egy alapítványt, majd ezt más, hasonló műfajban dolgozó fotográfusok munkáinak összegyűjtése érdekében egy ún. Fund for Concerned Photography irányában bővítették.
1974. április 14-én élete régi vágya teljesült, amikor Cornell Capa a testvére emlékére megalapította New Yorkban a jelentős gyűjteményt magának mondható intézményt, az International Center of Photographyt (ICP), amely kezdettől fotóiskolaként is működik. A múzeum, az iskola egy kiállítási hellyel bővülve a fényképezés gyakorlati ismereteinek elsajátítása mellett a nagy elődök munkásságának megismertetését is fontosnak tartja. Ezt szolgálják a megjelentetett kiadványok, a rendszeresen tartott workshopok, szimpóziumok, szemináriumok is. Az ICP a kiállítási vezetők mellett számos, nagy átfogó tematikájú katalógust jelentet meg: pl. Young America: The Daguerrreotypes of Southworth and Hawes.
Az Egyesült Államokban is egyedülálló iskolában évente kb. 400 kurzuson hatezer hallgató fordul meg a világ minden tájáról, egyesek csak pár alkalomra, mások több évre érkeznek ide. A fotózás legősibb eljárásaitól a digitális technika legmodernebb válfajáig lehet elsajátítani legmodernebb technológiával felszerelt laboratóriumokban mindent, amit ma a fotózásról tudni kell: fekete-fehér és színes labor, film és digitális technika, video-oktatás, elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Egy év után lehet az első oklevelet megszerezni, ezt követően master programok követik egymást. A hosszabb stúdiumok után pedig diploma szerezhető. Az oktatók nagy része meghívott előadó.
A múzeum kb. százezer eredeti felvételt őriz a fotózás őskorától napjainkig. Jelentős hagyatékok találhatók itt, mint pl. a Robert Capa Archive, a Weegee Archive, a Roman Vishniac Archive, a Daniel Crown Collection stb.
A könyvtárban 15 ezer kötet várja az olvasókat, kétezer életrajzi dokumentumra lehet rákeresni, kb. hatezer újság, folyóirat segíti a kutatást.
A rochesteri George Eastman House (George Eastman a történelmi jelentőségű és hatású Eastman Kodak Company alapítója és tulajdonosa) és az ICP-között megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy kettejük gyűjteményeiből kiállításokat rendeznek, a kortárs fotográfia-anyagból 2003-tól kezdődően három évente vándorkiállítást szerveznek, elérhetővé és egymással kompatibilissé teszik website-jukat stb. ICP New York legjelentősebb fotóiskoláját és kiállítóhelyét mondhatja magáénak, a George Eastman House pedig hatalmas gyűjteményét (400 ezer tétel) és restaurálási programját helyezi előtérbe, így tökéletesen kiegészítik egymást.
Robert Capa hagyatékáról
A fotográfus halála után hagyatékát testvére gondozza, jelenleg az ICP alapgyűjteménye. 1990-ben Cornell Capa úgy döntött, hogy a gyűjtemény ún. master anyagát, amely 937 képet tartalmaz, átadja a Tokiói Fuji Art Múzeumnak megőrzésre. A képek kiválasztását a hagyaték kb. 70. 000 tételre rúgó negatívanyagából Richard Whelan, Robert Capa életrajzírója végezte el Cornell Capával közösen 1991-ben. Arra törekedtek, hogy az 1932-1954 közötti életút valamennyi jelentős állomásáról maradjanak emlékek: kronológikusan és tematikusan építették fel a majd ezerre rúgó válogatást. 937 kép pontos adatokkal ellátva, egyes háborús helyszíneken történtek rövid összefoglalásával katalógusszerűen megjelent a Phaidon kiadónál 2001-ben. (Robert Capa: The Definitive Collection. The only definitive collection of the work of the world’s most influential war photographer. Text by Richard Whelan.)
E 937 felvétel negatívjáról az 1990-es évek elején Cornell Capa felügyelete mellett nagyítás készült három példányban, paszpartuzva, tematikusan rendezve. Egy sorozat az ICP-é, egy a tokiói Fuji Art Museum gyűjteményében van, s ez a válogatás képezte a Magyarországra kerülő gyűjtemény alapját is.
A majd ezernyi kép tartalmazza a már publikált, Capát igazán híressé tevő 500 fotót, de azokat is, amelyeket korábban soha nem láthatott a közönség. Az öt fontos háború eseményeinek megörökítése mellett Capa háborúban és békében történő rövid kiruccanásairól, hivatalos utazásairól is kapunk benyomást. Dánia, Belgium, Franciaország, Magyarország, Spanyolország, Kína, az Egyesült Államok, Mexikó, Anglia, Észak-Afrika, Olaszország, Németország, Szovjetunió, Lengyelország, Hollandia, Izrael, Japán, Lengyelország, Indokína jelentik azt a topográfiai helyszínt, amelyet Capa beutazott és megörökített.
Az ICP-ben találhatóak továbbá a szintén tematikus elrendezésű, 27 dobozba elkülönített vintage printek is. Ezekből, a fotográfus életében keletkezett nagyításokból több példány is fennmaradt. A tervezett magyar Fotóközpont számára 48 db vintage-kópiát vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum.
Robert Capa művészetét, életművét jelen esetben méltatni talán felesleges, megtette azt már a világ valamennyi jelentős fotótörténésze, gyűjteményvezetője. Mégis áttekintve a hatalmas kollekciót, s új inspirációkhoz jutva még inkább megdöbbentő az a két évtizedbe sűríthető tragikus eseménysorozat, amelyet Capa,mint mindennek részese, megélője, belülről szemlélője, együtt-csinálója fontosnak tartott az emberiség szomorú történetének részeként megörökíteni. Minden fizikai és érzelmi megpróbáltatást vállalva, esetenként egyszerre három géppel dolgozva, került egészen közel az élet-halál, a kegyetlenség, a humánum misztériumához. Az egész a részek által érdekelte, mindig az embert állította központba, város-tájképei is az ott élők bemutatása szempontjából fontosak. Képei nem patetikusak, nem ítélkeznek, hanem dokumentálnak: ha kell, holtakat, ha kell sebesült gyerekeket, síró nőket, táncoló párokat, lóversenyeket, evő-ivó embereket, magát az életet távolságtartóan, érzelemmel, de nem érzelmesen, elkötelezetten.
Robert Capa képei nemcsak a háborúk esztelen rombolásáról, életek kioltásról szólnak, hanem az élet sokszínűségéről, barátságokról, kötődésekről is. A képeket együtt látva kiemelődik a fotós igazi egyénisége: életszeretete, a szép nők, a gyerekek, az anyák iránti szeretete, humora, a lóversenyek megörökítésében is látszó játékszenvedélye. Otthon van a felső tízezer köreiben, a politikusok megnyilatkozási helyein, de a legegyszerűbb európai, ázsiai falu lakói között is. Ha ideje van, érdeklik az arcok, a divat, a mozdulatok, szívesen készít portrét névtelenekről, de híres kortársairól is, pl. Picasso, Matisse, Steinbeck, Capote, Faulkner, Hemingway, Ingmar Bergman, Capa által dokumentált életpillanata, vonásai a világ kulturális örökségének elválaszthatatlan részét képezik. Az életmód, a szokások, az egyes népekre jellegzetes emberi megnyilvánulások összegyűjtése, a hagyaték kaleidoszkópszerű kezelése a fotóriporter mindig újabb és újabb arcát mutaja meg.
Magnum Photos
A világ egyik vezető fotóügynökségének a mai napig meghatározó alapelvei is részben Capa-tól erednek, ezek: a fotográfiai képalkotás fontosságába vetett hit; az egyéni látásmód tisztelete és a belső iránytű követése a témaválasztás és megvalósítás terén; valamint a folyamatos párbeszéd a fotográfia társadalmi szerepéről, a kép létezésének sajátosságairól.
Capa Központ, Budapest, 2017. augusztus 30.