ENGLISH
Kezdőlap/ Sárvári Zita megnyitóbeszéde

Sárvári Zita megnyitóbeszéde

© Capa Központ

Szeretettel köszöntök mindenkit a Capa Központ standján, amely minden évben, idén immáron negyedik alkalommal ad bemutatkozási lehetőséget egy fiatal fotóművésznek. A standon bemutatkozók között a prominens Budapest Portfolio Review elnevezésű eseményen a nemzetközi szakmai konzulenscsapat egyöntetű támogatásával kikerülő fotóművészek kapnak helyet.

Idén Bilak Krystyna kapta a fődíjat, aki legújabb, Komplement című sorozatát mutatja be az Art Market Budapest közönségének. Ez a sorozat, amellyel az elmúlt egy évben intenzíven foglalkozott, egyben a mestermunkája is volt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.

A sorozat esszenciáját valahol a fotóművész rendezői szerepének megtalálásában és az öntörvényű mű létrehozásában látom. Bilak Krystyna kiindulópontja kortárs vizuális kulturánk képáradatában a képek megértésére és azok irányított olvasására tett kísérlet. Míg a sorozatnak adott címmel – amely egy IKEA tárolórendszer elnevezése (KOMPLEMENT) –, közvetve a fogyasztói kultúrában rejlő esztétikai és ideológiai összefüggésekre is rámutat.

A sorozatnak a fotó médiumának határait kereső és feszegető tulajdonsága mellett fontos része, hogy a néző médiumhoz való viszonyát is vizsgálata tárgyává teszi.  Vagyis inkább egy kísérletnek veti alá a nézőt, azaz bennünket. Röviden: ebben a kísérletben arra törekszik, hogy a néző figyelmét megragadja, a képeiben elrejtett rébuszok megfejtésére sarkallja, miközben a látását, a szem mozgásának az útját, amely a befogadás ösvénye is egyben, manipulálja.

Már-már nonszensz módón válunk az ő rendezői akaratának áldozatává és bár a fotóval általában ez a helyzet – azt látjuk, amit a fotós láttatni akar –, Bilak Krystyna az alkotás mindenhatóságát még képes megspékelni; példának okáért olyan technikákat is bevet, mint az eyetracking, ugyan visszafordítva és imitálva, vagyis ő mondja meg nekünk, hogy a képen hova nézhetünk előszőr. Egyszerűen marionettbábuként mozgat bennünket a fotók befogadási folyamatában: ha számokat látunk egy emberi testen random módon elszórva, beidegződéseinknél fogva automatikusan megkeressük az 1-es, majd a 2-es, majd a 3-mas számot, és a többit.

Ha valami belóg a kamera terébe, mint egy zavaró elem tekintünk rá, és mindenáron mögé akarunk látni, ki akarjuk kerülni, szinte nyújtózkodunk a statikus kép előtt.  Ha egy hatalmas, részlegesen áttört karton mögött egy emberi test részleteit véljük felfedezni, agyunk kiegészíti a látványt. Bizonyos képeken különböző elemekkel és referenciapontokkal leplezi le a trükköt a művész, azért, hogy megtartsa a nézőt és a játéban való további részvételre sarkallja, és esztétikai formalista megoldásait is ezért veti be. Egy olyan vizualitásra törekszik, ami megragadja a szemet. Ezzel visszautal és kivédi a scrollozás kegyetlen felületességét, és gyors szelekciós elvét.

Minimalista, egyszerűségre törekvő fotóin az emberi test is csak egy eszköz, kompozíciós eszköz, tárgy, amelyen azért szemléltethetőek jól mediális kutatásai, mert az emberi test ismeretével mindenki rendelkezik. Az emberi test az elsődleges megismerési forrásunk önmagunkkal és a világgal kapcsolatban, így a fotók megértéséhez, az azokban elrejtett rejtvények megfejtésében mindenki egyenlő esélyekkel indul.

A fotós kezében vagyunk, és semmit nem tehetünk ellene. De nem is kell védekeznünk, a játékot mi magunk is élvezzük.

 

Elhangzott Bilak Krystyna Komplement című kiállításának megnyitóján 2019. október 2-án az Art Market Budapesten.