ENGLISH
Kezdőlap/ Simon Bettina megnyitóbeszéde

Simon Bettina megnyitóbeszéde

© Capa Központ

A meglepetésről

Azt álmodtam, hogy én vagyok Mucsy Szilvia, fotográfus. Az álomban felkérek egy költőt, akinek a versein sokat mosolyogtam már, hogy nyissa meg a szerelmes üzenetekről szóló kiállításomat. A címe, Best Regards. Nem volna muszáj verseket olvasnia, nem irodalmi műsor lesz, hanem kiállításmegnyitó. Bár akár benne is lehet a pakliban. Miért ne? Jöhetnek a versek is!

Kezdhetném akár így is, hogy Mucsy Szilvia kiállításához kapcsolódva a személyesség váratlan gesztusával meglepetést okozzak – ahogy ő is csinálja, kikacsintgatva minden képről és feliratról. Nemcsak a képeslapról jut eszembe a meglepetés, hanem a kiállítás alapmotívumáról is. Mondhatnám azt is, hogy a szerelem is olyan, mint a meglepetés, de nem szeretném ezt mondani. Hiszen Mucsy Szilvia pont azt mutatja meg itt most nekünk, milyen furcsa bármit mondani ezzel kapcsolatban.

A furcsa helyett viszont inkább azt mondom, hogy felemás. Mintha az egyik fényképről nézne rám az a rengeteg színes, ijesztően vidám lufi. Kiszúrják, akinek gyorsabban ver a szíve. Belelátnak a gondolataiba, és kíméletlenül kijavítják, amit sikerül megfogalmazni. Az előre belátható kudarc ellenére mégis ismétlődik a szitu, a közlésvágy miatt. Akkor ez a közlésvágy volna a szerelem? Vagy maga a szitu, hogy van kihez beszélni? Beszélni, dadogni, fényképezni. Ezeket csináljuk ilyenkor, nem igaz? Álmomban Mucsy Szilvia voltam, és sokkal egyszerűbbnek tűnt ez az egész. Szeretném Mucsy Szilvia fényképén megnézni a tengerbe ugráló férfiak vizes lábnyomát sziklán. Érdes nyom, mielőtt felszárad. A víz nyoma emlékeztet a hullámok rojtjaira, ahogyan összefonódnak a naplemente rózsaszín felhőivel. Álmomban szerelmes voltam, és Mucsy Szilvia fényképeit nézegettem.

Mucsy Szilvia naplószerű feljegyzései könnyedek ugyan, de ez a könnyedség figyelmes bátorságról tanúskodik. Korántsem megfontolatlan üzenetek ezek, amiket az ember azonnal átjavítana, vagy visszavonna. Röntgenfelvételekhez hasonlóan ragadja meg alkotójuk a nehezen elmesélhető pillanatokat, anélkül, hogy bármilyen történetet szeretne a képekbe sűríteni. Megelégszik a történetek lehetőségével.

Ha az üzenetben felnőtt tartalom van, a fürdőszobatükör előtt készült szelfit először pixelesen, homályosan látjuk. Az viszont élesen látszik mindegyik kompozíción, de ezen a fürdőszobában készült fotón különösen, hogy Mucsy Szilvia szereti, amit csinál. A meztelenségét sem azért takarja ki, hogy távolságot tartson, hanem a személyesség nyilvánossághoz való viszonyáról beszél ilyenkor. Erről beszélnek a költők is, ha fogalmazhatok ilyen pontatlanul és nagyvonalúan. Nézzék el nekem, közéjük tartozom. Talán mégse bánná, ha felolvasnám egy versem, ami kapcsolódik a Best Regards-hoz?

A legkülönösebb levél

Azt kérte
egy különös társadalomtudós,
miután néhány régebben írt versem
olvasta,
hogy írjak szerelmes levelet,
és azonnal,
biztosan tudtam, mint amikor leesik az első hó,
hosszú ideje vártam
meglepő kérésére.
Később mégis úgy alakult,
kíméletlen telek és vakmerő nyarak teltek el,
mikor már régóta nem írtam levelet
sem a játék, sem a költészet kedvéért,
szóval úgy alakult az életem,
hogy mégsem írtam meg a fiktív szerelmes levelet.
Mi állna a szerelmes levélben, ami elnyeri a tetszésem,
írjam meg neki,
egészen pontosan így hangzott a kérés.
Bármennyire lázba hozott,
bármilyen régóta voltam akkor láztalan,
dacára annak is, milyen felszabadító érzés
volt olvasni
a szabadkozástól
sem mentes kérést az idegentől,
akit nem hagy nyugodni az egyik versem,
ezért többször is elolvasta,
és arra kért, írjak egy szerelmes levelet.
Egy kutatáshoz kell,
ami a tudat és valóság viszonyáról szól.
Igen, hasonló szenvedély
az írás, és hasonló meglepetés a szerelem.
Nem hagy nyugodni az a meg nem írt levél,
vajon létezik-e egyáltalán.
Azzal a gondolattal nyugtatom magam,
hogy önmagában ez a kérdés volt a vers,
és nem lényeges a szerelmes levél.
Az első hó ehhez képest
bevallom, unalmas, mint egy képeslap,
de hazugság nem odanézni.
Amikor hullani kezd, néhány órán
keresztül nem lehet eldönteni,
meddig marad,
betakarni a földön a fekete részeket.
Amíg nyugodt az este, beborítja a bokrok ágait,
és reggel a leveleken két centi vastagon
hullámzik, mielőtt leesik.

Köszönöm a figyelmet, a kiállítást megnyitom.