Sirokai Mátyás megnyitóbeszéde
Surányi Miklósnak
mi mászik a fejemben, amikor egy bogárra gondolok
kérem, húzzák fel az árnyékolót a szemük előtt
elválasztható-e fejünktől az ég, ez a ránk hegesztett sisak
érezhetem-e a sejtjeimben úszó medúzák pulzálását
egy szál lélegzeten hintázunk a legtisztább melankóliában
ennek az alagútnak a túlsó vége a mélyűrre nyílik
a szkafander, amit magunk között csak álomzsáknak hívunk
leereszkedni a színszakadékba, ami a két szemlencse különbségei miatt nyílt meg
ennek az alagútnak a túlsó vége a nedvek világára nyílik
a virágfejek konstellációi elvonják a figyelmet a virágszárak erdejéről
kényszerleszállás egy levél erezetének fraktáljain
a nedvek keserűek, erősen élénkítő, ébresztő hatást váltanak ki
űrjelenségek, de hiszen mi magunk is azok vagyunk
nincs rá bizonyíték, hogy az alvó én viseli-e az arcnak nevezett sisakot
mint egy ecset, úgy mártózunk meg naponta a kékben
bárhol is legyünk, mindig valamilyen fénytörésben állunk
visszafogadnak-e maguk közé a rovarok, amikor végleg levetkőzünk
egy másik bolygón hagyott jeladó ciripelése a bekapcsolva felejtett rádióból
a hajszálainkkal vesszük egy szöcske antennáinak adását
a szem, akár egy különös léggömb, a végtelen felé emelkedik
láthatóvá tenni egy lepke röppályáját az első szárnycsapástól az utolsóig
az egyensúlyi állapotban mindig csend van
egy bolygó felszíni mintázatainak megértéséhez a bolygóvá kell válnunk
a csepp alakú univerzum elmélete nem zárja ki a levélerezet szerkezetű univerzum elméletét
sziklamintázatok, amik mintha más bolygók légköri jelenségeiről készült felvételek lennének
a hangfalakból érkező rezgéseket csupán az önök szkafandere alakítja hangokká
a rács nemcsak a testet, hanem a látványt is struktúrába kényszeríti
határtalan kékség, ami soha nem érintheti meg az arcot
ahogy fölém hajolsz, a színek, mint egy rakéta jelzőfényei
ha egy hegy csúcsa a felső vizeket érinti, gyökerei a magasba vesznek
a szimmetria kiváltotta émely, mintha a két félteke undorodna egymástól
minden ködjelenség emlékeztet saját anyagunk finomszerkezetének gomolygására
milyen heg marad utána, amikor beforr egy fekete lyuk
a léptékváltás, amitől a bőrt többé nem külső határként érzékeljük
a bolygók, ezek az alagutakban suhanó, gömbölyű lyukak
Elhangzott Surányi Miklós Overview effect című kiállításának megnyitóján 2021. szeptember 15-én, a Capa Központban.