Százados László megnyitóbeszéde
Útikalauz talált csillagtérképekhez, nem csak haladóknak
„Per aspera ad astra” [Seneca]
[konstelláció]
Ez a megnyitó maga is egy talált konstelláció. Legfontosabb eleme, viszonyítási pontja a művész, Alexander Gyenes pályaíve, ezzel egy ideig párhuzamos fut a kurátor (Mucsi Emese) munkája, s metszik mindkettőt egy ponton a megnyitó kommentárjai. Érdeklődések, pillanatnyi és hosszabbtávú inspirációk találkozásai, egymást is átfedő vonzáskörzetei: egy épp aktuális viszonyrendszer. Az én igazodási pontjaim, a ráközelítés koordinátái: a Világmodellek (2012) műteremvilág-válogatásának[1] máig kifutó „következményei”; Gyenes önálló kiállítása, a Boltozat (2019)[2] – és azon belül is Fényi Gyula antikvár napkitörés-naplói, jegyzetei és analízisei, valamint ezek kézirajzos kópiái, megmontázsolt kisajátításai-átiratai –; illetve egy tervezett pécsi kiállítás gondolati és asszociációs mezőjének gravitációs ereje. A Megfigyelők Kozmoszának alternatív modelljei, a domesztikált csillagképek (© Várnai Gyula) mindenütt jelenlévő, felfedezésre váró mintázatai. Talált és váratlan, s épp ezért nem kihagyható koincidenciák véletlenszerűen következetes, ideiglenes együttállása.[3]
[kutató/művész]
A saját pozíció meghatározása vs. a tárgy, a cél bemérése oda-vissza ható folyamat, egymást befolyásoló kapcsolatrendszer. A működ(tet)és kereteinek kijelölése, az eszközök és szabályok, léptékek és arányok – a „valósághoz” való viszony – megválasztása, kialakítása a feltett kérdések hatókörére és érvényességére is hatással van. Ebből a szempontból emelném ki az említett pályaív[4] néhány életrajzi állomását, „tematikus” adatát felsorolás-szerűen, (részben) a jelenlegi kiállításra fókuszálva. Bölcsészettudományi tanulmányok: Budapesten történelem; Németországban (Heidelberg) filozófia/tudománytörténet. Munka/hivatás az USA-ban: természettudomány → biokémiai kutatások, fehérjestruktúrák (és igen tüskék, ld. Covid), enzimek → virológia, oltóanyagok (vs. AIDS, influenza), diagnosztika, analitikus módszerek. S legvégül: a tudományos pályafutás befejeztével, az azzal már jó ideje párhuzamosan futó képzőművészeti tevékenység kiteljesítése, amelynek egyik fontos helyszíne és terepe, egy közel 100 éves, hatalmas kaliforniai pajta műterem-közege, magán-kozmosza a Sierra Nevada dombvidékén.
Gyenes képzőművészeti munkássága felől nézve érdemes visszautalni a kronológia elejére: a tudománytörténeti alapokra, kezdetekre. Hiszen ez egy azóta is folyamatosan fejlesztett és bővített, szerteágazó inspirációs és tudásháttér – a művekben is kézzelfogható módon megjelenő –, magabiztosan uralt referencia-alapzat. Ennek a mögöttes tudásnak, tudománytörténeti perspektívának a mélysége és szélessége engedi meg, s ugyanakkor biztosítja a munkák végtelenül személyes és önreflexív, ugyanakkor tárgyszerű és tudományos megközelítésmódját. Ebből a perspektívából – a környezethez való viszonyt, leírásának vizuális nyelvezetét és fogalomkészletét meghatározó (egykor) hitelesnek vélt világmagyarázatok felől – nézve az ezoterikus és a tudományos nézőpont egyaránt létjogosult. A tudományos módszerek exportálása a hétköznapi életbe, a művészeti világba, az alkotó és kutató munkát, s mindazt, amit létrehoz, konceptuális karakterrel ruházza fel. Ugyanakkor a természet kutatásával kapcsolatban felhalmozott enciklopédikus ismeretanyag (életrajzi és kultúrtörténeti összefüggések, technológiai eszköztár) a személyes tapasztalatokkal együtt elég sűrű referenciahálót hoz létre ahhoz, hogy a mindenkori néző-érdeklődő kapcsolódási pontokat találjon ezekkel a munkákkal. Az asszociációk tere tágas, nem csak szellemi, hanem testi, érzéki viszonylatokban is, az anyaghasználat, illetve a régi kézműves – ha úgy tetszik analóg – és a legújabb eljárások, technikák kombinálása révén.
[kutatóbázis]
A művészeti kutatás helyszíne a multifunkcionális műterem, amely Gyenes számára: planetárium, valódi és (el)képzelt asztronómiai jelenségek terepe, megfigyelésének helyszíne; alkímiai laboratórium („filozófiai kemence”); valamiféle speciális – többlyukú – camera obscura; szobrászati műhely – egyszerre. Ugyanakkor – az egyik felvétel alapján talán nem is véletlenül, ahol furcsa léptékváltáson átesve, a tetőforma miatt, egy fura és hatalmas, kapucnis szerzetes-alakká alakul át az épület – sajátszereplős jelenetek, filmek forgatási helyszíne, színpada is. Fikciós és valós elbeszélések, művészeti és tudományos megközelítésmódok hibrid tere, ahol térben és időben eltérő kultúr- és tudománytörténeti síkokról megidézett, saját klónokkal összemorfolt figurák adnak találkozót egymásnak. Az ezzel a gondolati és fizikai térrel leginkább kompatibilis, a benne legotthonosabban mozgó, eszközeit, tárgyait leginkább használni, mozgatni képes időutazó, maga az annak középpontjában álló művész.
[projekt & küldetés]
Az istálló-stúdióban jelenleg folyó – szobrászati, filmes, megfigyelői, kutató és dokumentáló – tevékenység, s így a jelenlegi bemutató, az Agyköd, csillagképek fotósorozata és videója is, egy nagyobb, Tycho Brahe (1546-1641) dán csillagásszal foglalkozó projekt része.
Ugyanakkor a most megidézett – talán kevésbé ismert – tudománytörténeti hős, a domonkos rendi Ignazio Danti (1536-1586) szerepeltetése, a korábbi, szerzetesrendi (jezsuita) csillagászokat – a napkitörés-dokumentátor Fényi Gyulát (1845-1927), valamint a Vénusz-átvonulást megfigyelő Hell Miksát (1720-1792) – megidéző hommage-ok sorába is beilleszthető. Ahogy korábban, a korabeli tudományos megismerés eszközkészletének, dokumentumainak mozgósítása most is személyessé válik, s ugyanakkor aktualizálódik: a létrehozott helyzetek, (mű)tárgyak, a (műtermi) kutatás, a mérések, a képalkotás és analízis tudománytörténeti fókusza egy önmagára vetett pillantás pozíciója is.
A Hell Miksa mellé betársuló, a Fényi Gyulát másoló szerepkörök kiegészülnek egy Ignazio Danti-klón színpadra állításával a pajta-planetárium szimulált csillagképei előtt. A Gagarin űrbéli, klausztrofób magányosságát és a róla készült korabeli filmfelvételek – hol felgyorsuló és hol belassuló – szakadozottságát idéző felvételen a lelkigyakorlatok, a penitencia módosult tudatállapotában energiával feltöltődő korbácsmeghatású emberszonda (© A. Gyenes) indul útra. Antennával is felszerelt alakja berezonál a „kilövés” előtt a műterem-indítóállásban, majd idővel – a súlytalanságban (?) – lebegő tükörszimmetrikus testrész-darabok, Janus-duplázások is feltűnnek a képtérben. A felvétel alatti sávban az utazásról közvetítő alternatív hírcsatorna futtatja a 100 legfényesebb – talán a korábbi jelnetekben beazonosított és úti célként meghatározott – csillag adatait (csillagkép, távolság, fényerősség stb.).
[látvány-diagnosztika / képanalízis]
A beazonosításra váró csillaghalmazok, csillagképek, csillagködök sötét alapon elszórt fénypöttyökkel teleszór negatívján dolgozott a Danti-klón, míg a pozitívját, a világos színű, horganyzott fémfelületen felfedezett konstellációkat már Gyenes nagyfelbontású – eredetileg 1:1-es digitális felvételei rögzítik. Ami bentről sötét fémlemezen áttűző-átszűrödő napfény kirajzolta talált csillagtérkép, kívülről nézve kódfejtés és nyomrögzítés. Bent a Danti-klón, kint a művész projektál – a kor tudományos színvonalán álló, annak megfelelő – képértelmezés-variációkat az adott felületekre. Mentális szűrők – formai és szellemi tartalmak, ismeretek és „előképek” – layerein át kirajzolódó, asszociációs hálózatokon végigfuttatott és így „beazonosított” mintázatok a részecske lenyomatoktól a röntgen képeken, természeti formákon át a csillagképekig. A két léptékbeli véglet összekapcsolódása talán nem is olyan meglepő, hiszen a csillagászat amúgy is az elemi részecskék kutatásának (asztrofizika) egyik legkedveltebb vadászterülete is.
Viszonylag szűkre szabott kompozíciós az eszköztár – kicsinyítés, (el)tolás, alsó és felső állás felcserélése, tükrözés, (szín)negatívba-fordítás –, de meglehetősen tág az így megnyitott mikro és makro valóságok univerzuma.
[érzéki és intellektuális szemcsapdák]
A Gyenes bennfentesként, valamikori kutatóként tesz fel provokatív kérdéseket. Milyen kozmetikázott, szemnek-agynak, esztétikai elvárásoknak megszépített, fogyaszthatóvá tett látványokat kínálnak fel a „tudományos” képek? Hogyan tömörítenek, zsugorítanak, kereteznek be és címkéznek fel beláthatatlanul nagy, vagy végtelenül kicsi dolgokat? Valóság-e a tudományos fikció és tudományos-e a fikciós valóság? A képi absztrakció (léptékváltások, layerek, színezés), a képalkotás/vizualizáció (röntgen, ultrahang, vagy hőképek) mely foka, milyen formái adnak „reális” képet a környező valóságról? Miként eresztik mindezt át újabb rendező és értelmező sémákon keresztül ismereteink, formai, fogalmi és nyelvi készleteink, személyes élményeink és tapasztalataink?
Az emberi érzékelés és gondolkodás paramétereihez igazítva mozgósítjuk épp aktuális „tudományos” megismerési módjainkat, eszközeinket: elrendezzük és kiértékeljük a kapott adatokat, mintázatot. Ahol elhomályosodik a rendezettség – megnyugtató és biztonságérzetet adó – látszata, a megismerhető világ „ideája” ott lép be az ezotéria, az alkímia, a személyesség, a hit, a talált csillagkép revelációja. A szellemi és fizikai valóságok találkozási és csomópontjaként funkcionáló műterem-kutatás eredményei. A terep adott, a nyomok rögzítve: vannak narratívák, felkínált és újrajátszott szerepek és szituációk. Adott a szellemi kaland lehetősége is: saját új útirányok kijelölésével, térképek megrajzolásával, más agyködök- és csillagképek felé.
[1] Világmodellek. Műtermi kísérletek és dokumentumok Kondortól napjainkig. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2012. november 30 – 2013. június 30. → https://mng.hu/kiallitasok/vilagmodellek-mutermi-kiserletek-es-dokumentumok-kondortol-napjainkig/
[2] Képpraxisok 2 | Boltozat | ALEXANDER GYENES. Műcsarnok#Box, Budapest, 2019. december 14 – 2020. február 9. → http://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=sadyEuHgN0Fs8u2VmW1uD6
[3] Ami, hazai terepen könnyedén bővíthető lenne – többek között – Lengyel András, Madácsy Imre, Szécsényi-Nagy Loránd, Várnai Gyula vagy éppen Vincze Ottó munkáinak bevonásával.
[4] https://capacenter.hu/kiallitasok/alexander-gyenes-agykod-csillagkepek/
Elhangzott az Alexander Gyenes: Agyköd, csillagképek. Asztrofotográfia haladóknak című kiállítás megnyitóján 2022. április 21-én a Capa Központ 8F Galériájában.