Varga Mátyás megnyitóbeszéde

Varga Mátyás költő, bencés szerzetes megnyitóbeszéde Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című kiállításának 2014. február 26-i megnyitóján.

kharisz_0140219

mit mondhatnék a kegyelemről, hölgyeim
és uraim? váratlan és kiszámíthatatlan
ellenerő. a pusztulás váratlan és
kiszámíthatatlan felfüggesztése.
a fel nem robbant bombák irgalma, ami
mégsem egyszerű szabadulás, mert
éppen a felrobbant bombák teszik
azzá, ami. az áldozatok adják meg
a menekülés súlyát. azok, akik eltűntek
a szemünk elől, akik mintha nem is
lettek volna. akiknek egy darabig őrizzük
még az emlékét. és először mindig a
legszemélyesebb tárgyaiktól szabadulunk
meg: kukába dobjuk a tusfürdőt,
a ruhákat valamelyik segélyszervezetnek
adjuk. (aztán majd a kapubejárók és
parkok lakói viselik ezeket az ingeket,
nadrágokat.) a fényképek talán még
évtizedeket is túlélnek. — akik
megmenekülnek, a halottakra állnak.
a fel nem robbant bombák magukban
hordozzák az összes detonációt,
a beszakadt ablakokat, a halottak
valószínűtlen testhelyzetét. és a kudarcot.
vagy pontosabban azt, amit innen
nem láthatunk másnak, csak kudarcnak.
minden túlélő kegyelmet kapott, de a
kegyelmet nehéz elviselni, nehéz
beilleszteni az élet normál menetébe.
a kegyelem megtartása a szentség útja.
a szentség azonban idegen fény a
szemünkben. majdnem, mint az esti
fáradtság: kitisztult és útra kész. a halottak
eltemetése természetszerűleg az élők
dolga, de ez nem elég. nem jó, ha a
“halottak temetik halottaikat”. továbbélni
a tekintet megváltozása: a jelentéktelen
befogadása.

Varga Mátyás