Zsámboki Miklós megnyitóbeszéde

Fotó: Capa Központ

The Guardian, 2018 március. A New York-i Állami Egyetem kutatói 9 ország 19 városában 11 különböző márka összesen 259 üveg palackozott vizét vizsgálták meg, megállapítva, hogy a vizsgált termékek 90%-a tartalmazott apró műanyagdarabokat. Egészen pontosan, a forgalomban lévő palackozott vizekben literenként átlagosan 325 műanyagrészecskét találtak. Egy korábbi kutatás a csapvízben is magas mikroműanyag-szintet mutatott ki.

USA Today, 2018 május. A NASA 14 évnyi műholdas adatot dolgozott fel, majd vetett össze egyéb mérések eredményeivel, hogy a földi vízállomány változását monitorozza, illetve okait kutassa, létrehozva az első műholdképalapú vízrajzi térképet. A térkép segítségével területenként vált vizsgálhatóvá a vízállomány növekedése illetve csökkenése is, és kutathatóvá, hogy a folyamat emberi eredetű-e.

444.hu, 2018 június. A folyókba került kis mennyiségű kokain is súlyos károkat okozhat az európai angolnáknak egy most megjelent tanulmány szerint. Korábbi, más kutatók által készített tanulmányok számos európai ország folyóiban mutattak ki kokainnyomokat, Nagy-Britanniától Olaszországig okoz ez problémát. A vizelettel a természetes vizekbe jutó kokainmaradványok nemcsak hiperaktívvá teszik az angolnákat, de izomsorvadást, kopoltyús megbetegedéseket és hormonális változásokat is okozhatnak.

Három véletlenszerű víztani tanulmány összefoglalóját olvastam fel az elmúlt hónapokból. Hasonló kutatásokat végzett a VITUKI, azaz a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet is, amely 2012-es megszűnéséig ezt a területet, ahol most állunk, telephelyéül használta és tulajdonolta. A VITUKI 1952-ben vált ki a Vízrajzi Intézetből, és feladata az volt, hogy Magyarország vízállományának megőrzése és fejlesztése érdekében tudományos hátteret szolgáltasson a vízgazdálkodásnak, így például árvízi előrejelzést, vízminőség-vizsgálatot végzett. E munka során megszűnéséig 7228 darab tanulmány készült a kutatóintézetben.

Czuczor Gergely és Fogarasi János, az MTA megbízásából 1862-ben készült A magyar nyelv szótára szerint a víztan az a „[t]an, mely általán a víznek természeti tulajdonságait, elemeit, erejét stb. tárgyalja.” Ugyanez a szótár egyébként még tartalmazza a vízpróba és a vízjós szavakat is. Vízpróba: „Próba, vagyis kisérlet, melyet víz által szoktak tenni, pl. az érczek vízpróbája, midőn víz alatt mérlegelik. Különösen a középkorban a vádlottnak itélőszéki vizpróbája, midőn ártatlansága bebizonyitására forróvízbe vetett követ kelle sértetlenül kivennie, vagy, ha babonáról, boszorkányságtól vádoltatott, öszvekötött kézzel-lábbal a vízbe vettetett, s ha el nem merült, bünösnek itéltetett.” Vízjós: „Személy, ki a víznek különféle változataiból, mozgásából, tüneményeiből jóslatokat mond.”

A víztan, vagyis a víz tudománya, azaz a hidrológia a mai definíció szerint „[a] Földön előforduló vizek időbeli és térbeli eloszlásának, valamint körforgásának törvényszerűségeivel, továbbá a víz és az egyéb környezeti elemek, a víz és a benne élő szervezetek kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány” – írja a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízügyi lexikona. A víztan módszereit és eszközeit alkalmazza a vízrajz, amely, az Országos Vízügyi Főigazgatóság megfogalmazása szerint, „a természeti és társadalmi-gazdasági folyamatokban résztvevő felszíni és felszínalatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek megismerésével és előrejelzésével foglalkozik”. A vízrajz célja az, folytatja az Országos Vízügyi Főigazgatóság szövege, hogy „információkat szolgáltasson a magyar társadalom számára a vízkészletek alakulásáról”. Ennek érdekében végez megfigyeléseket és méréseket, hogy számszerűsíteni tudja a vizsgált folyamatokat, amelyek így matematikailag elemezhetővé válnak, lehetővé téve e folyamatok modellezését, majd a közeli és távoli jövőre vonatkozó predikciók készítését.

Ahogy a különféle vízügyi kutatóintézetek folyamatmodellezései nem összetévesztendők a középkori vízpróbával, előrejelzéseik pedig nem összetévesztendők a vízjóslással, úgy a vízrajz sem művészeti ág, és Klenyánszki Csilla Víztanulmányok című sorozata sincs feltétlenül közvetlen kapcsolatban a most röviden bemutatott tudományágakkal. Klenyánszki víztanulmányai nem képezik részét a VITUKI által készített 7228 darab tanulmánynak. Valami közös azonban mintha mégiscsak lenne a tudományág és a képzőművészeti műegyüttes között. Fontos, hogy mindkét esetben tanulmányokról beszélünk, nem gyűjtésről. Többek között Magyarországon is működik vízügyi múzeum, amely a vízgazdálkodás történetét mutatja be: vízszabályozás, árvízvédelem, vízellátás. Hasonlóképp, ismertek képzőművészeti projekt részeként megvalósult vízmúzeumok is: a World Water Museum című projekt folyó- és állóvizekből fogad mintákat, amelyeket gyűjteményez és kémiailag kielemez. Ettől enyhén eltér a Library of Glacial Water Izlandon, amely izlandi gleccserekből származó (következésképp akár sok ezer éves) vizeket tárol. És nagyon eltér a v r 3 című virtuális múzeum, amely különböző számítógépes játékok digitális vizeit mutatja be egymás mellett, összehasonlíthatóvá téve a 40 évvel ezelőtti Super Marioban és mai játékokban látható vizeket.

Klenyánszki azonban nem csak összehasonlít, nem csak gyűjt. Képzőművészeti tanulmány esetében lehet a vizsgált tárgy megismerése érdekében mind vizuális, mind fizikai, akár élettani jelenségek vizsgálatáról, reprodukálásáról, illetve a velük való kísérletezésről is beszélni. Ráadásul, miközben Klenyánszki Csilla látszólag a vizet mint olyat igyekszik játékos és sokszínű módszerekkel megismerni, mintha egyben azt irányítani is akarná, megszelídíteni próbálná. Ezáltal képei sokkal inkább a harmóniát, a rendet kereső ember képei; ahogy a víztan és a vízrajz középpontjában is az ember áll. Ezt a korábban idézett Vízügyi lexikon sem titkolja, amikor összegzőleg azt írja, hogy „a vízrajz a víztan és a vízméréstan módszereit, valamint eszközeit alkalmazza, és a vízgazdálkodási gyakorlatot szolgálja”, azaz a víz emberi, társadalmi hasznosíthatóságát. Nem pusztán a víz fizikai vagy biológiai valóságáról van tehát szó sem Klenyánszki, sem a VITUKI víztanulmányaiban. A Víztanulmányok itt látható képein bár nem jelenik meg az ember, a sorozat valójában egy társadalmi valóságba van beágyazódva –  vagy ha már – egy társadalmi valóságba van becsatornázva.

Dehát hogy is lehetne másképp: az 1838-as nagy pesti árvíz után a Duna megszelídítésének részeként létrejött egy kikötő és a hozzá tartozó rakpart. A területet sokkal később egy vízgazdálkodási kutatóintézet használta. Megszűnésével egy milliárdos értékkel bíró ingatlan cserélhetett gazdát, a területre azóta terveztek környezettudatos irodaházakat és kulturális központot, vizionáltak olimpiai helyszínt, legújabban Budapesti Atlétikai Stadiont akarnak. És megnyitnak kiállításokat.

Elhangzott a Víztanulmányok című kiállítás megnyitóján, a Valyo Kikötőben, 2018. június 22-én.