A Capa Központ által 2018-ban alapított Fotóriporteri Életműdíj idei nyertesével, Kiss-Kuntler Árpád fotográfussal Kincses Károly fotótörténész beszélget.
Kiss-Kuntler Árpád a magyar fotográfia és a hazai sajtófotó egyik meghatározó, kikerülhetetlen alakja, akinek pályafutása a hírügynökségi munkától a napi- és hetilapos fotóriporterkedésen át a szerkesztői és alkotóművészi tevékenységig ível. A kuratórium döntésével nem csupán egy kiváló technikai tudású fotográfust, hanem egy invenciózus, sokrétű érdeklődéssel rendelkező alkotót ismer el, aki évtizedek óta formálja a hazai vizuális kultúrát.
Munkásságát a mély társadalomrajz és a finom irónia kettőssége jellemzi. Emlékezetes sorozatai – mint a Vörös csillagok vagy a Farkas Bertalan-kultuszt feldolgozó Berci – tűéles látleletek a közelmúlt történelméről és annak ellentmondásairól. Alkotói következetességét dicséri az mára egyik leghosszabb ideje futó hazai fotóprojekt, amelyben négy évtizede, tízéves időközönként és kilométerenkénti megállásokkal dokumentálja Budapest arculatának és városi szövetének változásait, hidat képezve a klasszikus dokumentarizmus és a konceptuális fotográfia között.
Szakmai elhivatottsága a fényképezőgép mögül a szerkesztői asztalhoz is elkísérte: a fotográfiai szaksajtóban főszerkesztőként és képszerkesztőként is jeleskedett, többek között a Fotó és a Fotográfia lapok élén, valamint a Világ, az Erato, vagy a HVG fotószerkesztőjeként. A zsűri kiemelte közösségépítő szerepét is: Kiss-Kuntler Árpád nemcsak kiváló szakember, de munkatársi környezetében is képes inspiráló atmoszférát teremteni. Életműve a magyar fotóriporteri szakma hitelességének és megújulni tudásának ékes példája.
ÉLETRAJZ
Kiss-Kuntler Árpád (1957, Székesfehérvár) Balogh Rudolf-díjas fotográfus, képszerkesztő, a magyar fotóriporteri szakma aktív szervezője és alkotója.
Pályafutását az MTI-nél kezdte világosítóként, majd a Magyar Televíziónál szerzett segédoperatőri képesítést. 1979 és 1989 között a Népszava fotóriportereként dolgozott. 1985-ben diplomázott a MÚOSZ Újságíró-iskola fotóriporter szakán. A nyolcvanas években a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, majd egyik vezetője volt, részt vett a legendás nagybaracskai szociofotós alkotótelepek munkájában.
Szakmaszervezői tevékenysége kiemelkedő: alapító tagja és hosszú ideig főtitkára volt a Magyar Fotóriporterek Kamarájának, titkára a MÚOSZ fotószakosztályának. Szerkesztőként jelentős szerepet vállalt a szakmai diskurzus fenntartásában: 1994-ben főszerkesztőként újraindította a Fotó című folyóiratot, majd a Fotográfia periodikát vezette, és éveken át szerkesztette a Magyar Sajtófotó Pályázathoz kötődő Az év fotói albumsorozatot.
1997 óta a HVG képszerkesztője, később fotórovatának vezetője. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt riportképeivel, portréival és ironikus hangvételű sorozataival. Munkásságát 1992-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el.