EUFÓRIA? Rendszerváltás-történetek Magyarországról

2020. február 23-ig

Eufória – ez a szó sűríti leginkább magába azt az intenzív érzést, amelyet a magyarországi rendszerváltás eseményei váltottak ki a fordulatot üdvözlők körében. Hogy pontosan milyen érzéseket takar ez a rendszerváltás víziójához, biztató előjeleihez, majd bizonyosságához és lehetőségeihez kapcsolódó szó, az egyénenként változó. Intenzív boldogságérzet? A szabadság mámora? Az igazságtétel ígérete? Az Európához tartozás vágyának beteljesülése? Mesterséges kábulat?

Édentől keletre. Lázadás Budapesten – Rubi & Lóze

2020. február 23-ig

A hatvanas-hetvenes években a fotózás népszerűsége megsokszorozódott, és mindezt ugyan a hatalom megpróbálta valamelyest figyelemmel kísérni, de mivel az se volt baj, ha valaki nem volt regisztrált fotóamatőr, a totális kontroll csak a publikált művekre terjedt, terjedhetett ki. Rubinstein Sándor és Sándor László nem volt tagja semmiféle fotókörnek, kiállításokon nem vettek részt, de nemcsak ezért számítottak „törvényen kívülinek”. Képeik alapján egyértelmű, hogy e két fiatalember éppen azt testesítette meg, amitől a rendszer oly ádázan óvta az ifjúságot: a nonkomformizmust, a devianciát, a lázadást, amit akkoriban „nyugatmajmolásként” emlegettek.

Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 2019

2020. március 16-ig

A Pécsi József (1889–1956) fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére létrehozott fotóművészeti ösztöndíjat 1991-ben alapította a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Célja, hogy segítse az önálló művészi tevékenységet folytató tehetséges fotográfusok pályakezdését, alkotómunkáját, művészi fejlődését, és kedvező feltételeket teremtsen a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek létrehozásához. A most kiállított sorozatok is bizonyítják, hogy a fotográfia sokszínű eszköztárát használva minőségi műveket hoztak létre az ösztöndíjat elnyert alkotók.

Robert Capa, a tudósító

2020. június 30-ig

Robert Capát a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje.

Kemenesi Zsuzsanna: Üdvözletem

Megnyitó: 2020. február 26., 18 óra

Kemenesi Zsuzsanna Üdvözletem című kiállításának képei harmonikusan illeszkednek eddig ismert művei sorába. Hat év telt el utolsó egyéni tárlata óta és a most bemutatott fotográfiák ezeknek az éveknek a termései, a fekete-fehérben megragadott valóság lírai képei. A képeken megjelenő terek az alkotó mindennapjainak személyes helyszínei, de leginkább a szakmai tevékenységéhez kapcsolódnak, olyan intézményi terekhez, amelyek múltbéli tárgyak, dokumentumok, illetve a művészetek otthonai. Éppen ezért nem is annyira fizikai valójukban, mint inkább szimbolikus térként jelennek meg, kiterjesztve ezzel a jelentések lehetőségeit.

Thomaz Farkas: A fény ritmusa

Megnyitó: 2020. március 2., 18 óra

A Capa Központ bemutatja Thomaz Farkas (1924–2011), a Brazíliában a modern fotográfia és dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb képviselőjeként számon tartott, neves, magyar származású brazil fotográfus első átfogó magyarországi kiállítását. Farkas egyedi művészeti örökséget hagyott hátra, különösen a brazil kultúra megörökítésével és azzal a vizuális megközelítéssel, amely korának fontos képviselőivel kapcsolta össze. A fény ritmusa című kiállítás válogatást nyújt a negyvenes években és az ötvenes évek végén készült fotográfiáiból, valamint felvonultatja az ugyanebben az időszakban készült legfontosabb dokumentumfilmjeit is.

Urbán Tamás: Felesleges Pillangó

Megnyitó: 2020. március 4., 18 óra

Felesleges Pillangó negyven évének felét rácsok mögött töltötte, így volt ideje kitetoválni teljes testét. Szokatlan jelenség volt a szocialista Magyarországon, ugyanis a börtönök mellett a budapesti underground szcénában is otthonosan mozgott, a Sziámi együttessel koncertezett a Fekete Lyukban, rajzolt, festett, rejtvényeket készített és naplót írt. Urbán Tamás fotóriporter a szegedi Csillagbörtönben találkozott vele először 1988-ban, a kiállítás az ezt követő hat év alatt – Pillangó 1994-es haláláig – készült fotókból, a Tamás által összegyűjtött tárgyakból, iratokból és Pillangó naplójából válogat.