CAPA KÖZPONT ONLINE

A Capa Központ a megalakulása óta a fotográfus szakma és a fotográfia iránt érdeklődő nagyközönség érdekeit és igényeit hivatott szolgálni. Ez a jelenlegi helyzetben sem változott: összegyűjtöttük, hol találtok meg minket, amíg az intézményünk zárva tart.

A Capa Központ a kialakult helyzetre való tekintettel zárva tart. A programjainkat – beszélgetéssorozatok, tárlatvezetések, stb. – a lehetőségek szerint későbbi időpontokban pótoljuk.

Urbán Tamás: Felesleges Pillangó

IDEIGLENESEN ZÁRVA

Felesleges Pillangó negyven évének felét rácsok mögött töltötte, így volt ideje kitetoválni teljes testét. Szokatlan jelenség volt a szocialista Magyarországon, ugyanis a börtönök mellett a budapesti underground szcénában is otthonosan mozgott, a Sziámi együttessel koncertezett a Fekete Lyukban, rajzolt, festett, rejtvényeket készített és naplót írt. Urbán Tamás fotóriporter a szegedi Csillagbörtönben találkozott vele először 1988-ban, a kiállítás az ezt követő hat év alatt – Pillangó 1994-es haláláig – készült fotókból, a Tamás által összegyűjtött tárgyakból, iratokból és Pillangó naplójából válogat.

Thomaz Farkas: A fény ritmusa

IDEIGLENESEN ZÁRVA

A Capa Központ bemutatja Thomaz Farkas (1924–2011), a Brazíliában a modern fotográfia és dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb képviselőjeként számon tartott, neves, magyar származású brazil fotográfus első átfogó magyarországi kiállítását. Farkas egyedi művészeti örökséget hagyott hátra, különösen a brazil kultúra megörökítésével és azzal a vizuális megközelítéssel, amely korának fontos képviselőivel kapcsolta össze. A fény ritmusa című kiállítás válogatást nyújt a negyvenes években és az ötvenes évek végén készült fotográfiáiból, valamint felvonultatja az ugyanebben az időszakban készült legfontosabb dokumentumfilmjeit is.

Kemenesi Zsuzsanna: Üdvözletem

IDEIGLENESEN ZÁRVA

Kemenesi Zsuzsanna Üdvözletem című kiállításának képei harmonikusan illeszkednek eddig ismert művei sorába. Hat év telt el utolsó egyéni tárlata óta és a most bemutatott fotográfiák ezeknek az éveknek a termései, a fekete-fehérben megragadott valóság lírai képei. A képeken megjelenő terek az alkotó mindennapjainak személyes helyszínei, de leginkább a szakmai tevékenységéhez kapcsolódnak, olyan intézményi terekhez, amelyek múltbéli tárgyak, dokumentumok, illetve a művészetek otthonai. Éppen ezért nem is annyira fizikai valójukban, mint inkább szimbolikus térként jelennek meg, kiterjesztve ezzel a jelentések lehetőségeit.

Robert Capa, a tudósító

IDEIGLENESEN ZÁRVA

Robert Capát a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje.