image desc — 2018. december 18. – 2019. március 10.

KÉP-ÉLMÉNY

Csoportos kiállítás magyar fotográfusok és gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok részvételével

2018 januárjában a Bolyai Gyermekotthoni Központ gondoskodásában élő fiatalok részére fotó alapú művészetterápiás és élménypedagógiai projekt indult: fotográfusok, fotóművészek egy workshop-sorozat keretében a növendékekkel közösen hoztak létre a fiatalok önkifejezését és önismereti munkáját elősegítő fotográfiákat, fotó alapú alkotásokat. A KÉP-ÉLMÉNY workshop-sorozat Hossala Tamás fotográfus, művészeti terapeuta vezetésével és tíz magyar fotográfus közreműködésével zajlott.

Urbán Ádám: Esély

Az Aszódon meglelt negyven éves kópiák mellé Urbán Ádám a huszonegyedik század technikájával fotózott újakat. Nem apját utánozta, nem a meglévő képeket rimékelte, hanem beleállt a helyzetbe mint Urbán Ádám, és lefényképezte, milyennek látja egy mai fotográfus az évszázados intézmény mai lakóit. És a külön-külön is figyelemre méltó képek mellett éppen ez adja a két anyag érdekes átjárásait, azt a párbeszédet, mely negyven évet kiált át. Az azonos téma két generáció eltérő formanyelvén megmutatva, a változó emberek és mégis azonos helyzetek, szituációk… a két Urbán más és mégis sok szempontból hasonló előadásában.

Robert Capa, a tudósító

Robert Capát a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje.

Darab Zsuzsa: Már megint

Ez a sorozat egy terápiás fotóprojekt. A képeken keresztül, a szöveges vallomáshoz hasonló módon, egyfajta párbeszédet folytatok a volt partnere(i)mmel, az életemben szerepet játszó összes férfival. Egy kicsit saját magammal is. Ugyanakkor összegzés is ez: az a bizonyos levél, amit az ember soha nem küldött el, a szavak, amelyeket nem tudtunk kimondani, amikor kellett volna. Egyfajta lezárás. Mindeközben nyitott könyvként jelennek meg benne a korábbi kapcsolataimra vonatkozó érzéseim és gondolataim.