Garry Winogrand: Women Are Beautiful
Garry Winogrand, „az utcai fényképészet úttörője” gyors és pontos időzítéssel, különleges látószögekből örökítette meg a 60-as és 70-es évek Amerikáját, s benne a Nőt. A feminizmus második hullámának idején és a szexuális forradalom korában Winogrand lencséjén keresztül a mindennapok világában – uszodában, partikon, az utcán – mutatkozik meg az élettel teli, magabiztos, boldog, szabad, lázadó és szép nő alakja.
Pillantás a mába – Hemző-díj 2014–2018
A névadó, Hemző Károly, aki ebben az évben lenne kilencven éves, bár iskolai keretek között nem tanított, de egész munkásságával, személyiségével pozitív hatást gyakorolt a szakmára. A róla elnevezett díjjal s a kiállítással nemcsak az emlékét ápolják, hanem össze is kapcsolják elevenen ható életművét a fiatal fotográfusok munkásságával.
Pályi Zsófia: Tranzitország
Pályi Zsófia nyerte el a Hemző-díjat tavaly nyáron a pályázatra benyújtott kollekciójával. Pályi Zsófiát mint érett, kiforrott alkotót, a fotográfia több területén is magas nívójú teljesítményt nyújtó fényképészt ismerte el a zsűri a díjjal. Jutalomtárlatán egy égető társadalmi-politikai jelenségről, a migrációról készült egyéni hangú, lírai sorozatát, a Tranzitország című projektjének egy szeletét mutatja be.
Átcsúszás
A 2016-2017-es év telének szokatlanul hideg időjárása miatt a befagyott Balatonon jégkorcsolyás átcsúszást rendeztek. Az esemény idején számos fotográfus is a jégen tartózkodott, különböző helyszíneken és időpillanatokban készítettek fényképeket, melyeket a közösségi médiában is megosztottak. Amellett, hogy a kiállítást alapvetően egyfajta könnyedség járja át, mind a kortárs fotográfiával, mind a kurátori gyakorlatokkal kapcsolatos kritikai kérdésfelvetésekre is lehetőséget ad, hiszen ezúttal a képek a virtuális térből a kiállítótérbe csúsztak át.
Robert Capa, a tudósító
Robert Capát a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje.
Víztanulmányok – Klenyánszki Csilla kiállítása
2018. június 23. – 2018. augusztus 29.
Klenyánszki Csilla munkái többek között az egyik legerősebb németalföldi képalkotói gyakorlat, a csendéletábrázolás tizenhatodik században indult történetét folytatják a kortárs fotóművészetben. [...] Fotóin éppen ezért nem is látunk arcokat, embereket, csak ismerős, egyszerű objekteket és tárgyként kezelt, elszemélytelenített testeket, testrészeket. Víztanulmányok című sorozatában ezekből a saját környezetéből kiemelt, mindennapi tárgyakból készít a kamera előtt tornyot, hidakat, szökőkutat, buborékot, kiemelve az egyes elemek szimbolikus tartalmait.
Sylvia Plachy: Mikor lesz holnap
2018. június 23. – 2018. szeptember 2.
Sylvia Plachy magyar származású fotográfus, aki André Kertész magyar származású fotográfus barátjaként, tanítványaként a XXI. században egyike azoknak, akik újrateremtették a humanista fotográfiát. A Mikor lesz holnap című kiállítás gyermekkorának esti kérdését felidézve vezet végig a hatvan évnyi életművet átfogó válogatáson. 1958 és 2018 között készült alkotások megmutatják Sylvia Plachy egyedülálló képteremtő stílusát, ahogy képes megragadni az emberi lét esendőségét, ahogy a pillanatok mögötti történetbe szinte észrevétlenül vezeti el képeinek nézőit.
Fabricius Anna: Mandarin nő
Fabricius Anna fotográfus témaválasztásaiban visszatérő motívumként jelennek meg a női szerepek, tevékenységek, attribútumok vizsgálatai. Az elmúlt két évben tett ázsiai utazásai során érdeklődése a fiatalok gyors stílus- és öltözékváltásain, a fogyasztási cikkek cseréin keresztül megfigyelhető öndefiníciója, újfajta identitáskeresése felé fordult. A Mandarin nő című kiállítás darabjai elsősorban Sanghajban, a kínai divatfővárosban készültek. Munkái megkomponáltak, Fabricius Anna mégsem a szigorúan vett „staged” (megrendezett) fotó eszköztárával dolgozik, hiszen a kvázi megrendezettségben mindig nagy teret hagy a véletlenek, az esetlegességek játékának.
